Az Anna Freud által elindított kutatási irányt követve ez a kötet a fejlődéslélektan szemszögéből tekinti át a pszichoanalitikus elméletek történetét és teljesítményét. A fejlődéselméleti megközelítés előnye, hogy a pszichikum pszichoanalitikus modelljeinek felhasználhatóságát annak tükrében vizsgálja, amit a normális és abnormális gyermeki fejlődésről a legújabb csecsemőkutatások fényében tudunk. A könyv sikeresen integrálja a fejlődéskutatások eredményeit a modern, elsősorban angolszász pszichoanalitikus értelmezésekkel. A pszichoanalitikus modellek a klinikai gyakorlaton kívül még számtalan területen hasznosíthatók: irodalomelméleti, történelmi tanulmányok éppúgy meríthetnek belőlük, mint a pszichoanalízistől kiindulópontjukban látszólag távol eső irányzatok, például a kognitív-viselkedéselméleti kutatások és terápiák, de akár a drogfüggőséggel kapcsolatos elméleti és gyakorlati vizsgálatok is, amelyek szintén jelentős szerepet tulajdonítanak a tudattalan tényezőknek. Az összefoglaló monográfia több évtizedes kutatások eredményeit közli, s fontos lépést jelent az emberi pszichikum működését feltáró tudományközi integrációban.