A hazai érdeklődők eddig csak kevés magyar nyelvű pasztorálpszichológiai irodalomhoz juthattak hozzá, és a tájékozódást nehezítette a pasztorálpszichológiával kapcsolatos számos vita is. Sok részletkérdés már-már a vallásos közérdeklődés középpontjába került, ám az alaposabb tájékozódáskor abba a meghökkentő ténybe ütközhetünk, hogy ennek a viszonylag új tudományterületnek még általánosan elfogadott definíciója sincs. Joachim Scharfenberg így fogalmaz: „Szembesülnünk kell azzal a különös ténnyel, hogy az egész világra kiterjedő pasztorálpszichológiai mozgalom létezik anélkül, hogy valaki is megmondta volna, mik a módszerei, milyen célokat követ, hogyan lehet mértéktartóan gyakorolni és elsajátítani” A szakember tájékozódását a német nyelvű pasztorálpszichológia területén Scharfenberg és Isidor Baumgartner helyezte biztos alapokra. Ők voltak azok, akik megrajzolták a tudományterület rendszerezett, átfogó képét, Heirbert Wahl pedig a pasztorálpszichológia alapfogalmának kidolgozásához járul hozzá egy szócikkel. Hármukon kívül még néhányan helyet kaptak ebben az összefoglalásban, akik jelentős többletet tettek hozzá e tudományhoz, vagy – ahogyan például Andreas Wittrahm – hozzájárultak a pasztorálpszichológiáról rajzolt kép teljessé tételéhez. Most, hogy az olvasó kezébe veszi Baumgartner egyik összefoglaló főművét, ezzel a bevezető írással támogatjuk őt abban, hogy Baumgartner munkásságát és az itt kifejtett gondolatokat el tudja helyezni a pasztorálpszichológia ágas-bogas elmélethalmazában.