Harmat Pál: Freud, Ferenczi és a magyar pszichoanalízis
Kiadó | Animula |
Kiadási év | 2024.12.04. |
Kapható | Készleten |
Teljes ár | 6 000.- Ft |
Kedvezményes ár | 5 400.- Ft |
Címkék: pszichoanalízis Ferenczi budapesti iskola pszichológiatörténet Animula újdonság
A magyar pszichoanalitikus mozgalom története nem szűkölködik drámai mozzanatokban. Amikor Benedek István a magyar pszichológia történetét rémtörténetnek nevezte, minden bizonnyal a mélylélektanra is gondolt.
1919-ben Hermann Imre úgy ismerkedett meg az akkor még orvostanhallgató Bálint Mihállyal, hogy mindketten az egyetemi Gólyavárba menekültek az ébredő diákok randalírozása elől. 1944-ben Hollós Istvánt feleségével és a zsidó-ház lakóival együtt mezítláb, hóban és jégben kivitték a Duna-partra, hogy agyonlőjék – a kivégzések az utolsó pillanatban maradtak abba, éppen előttük. (Másoknak nem volt ilyen szerencséjük.) Az 1948 körüli időkben a politikai rendőrség hosszan faggatta Bálint Mihály sógorát a pszichoanalitikus egyesület tevékenységéről – József Andrásnál nem is maradtak ennyiben: letartóztatták, s amikor a szerencsétlen ember évek múlva roncsként kiszabadult, hozzátartozóit arra kérte: ne faggassák, min ment keresztül a börtönben (hamarosan meghalt).
A legdrámaibb, Shakespeare-i léptékű a Gimes-család sorsa. Az apa általános orvos, kiképzés alatt álló pszichoanalitikus volt, aki elpusztult a világháborús zsidóüldözésekben. Felesége, Hajdu Lilly és két gyermekük életben maradt: a háborús viszontagságok után lelkesen csatlakoztak a kommunista párthoz. Amikor a fordulat éve körüli időkben megindult a pszichoanalízis kiszorítása a magyar tudományos életből, Gimes Miklós, aki újságíró volt, a párt megbízásából támadásokat intézett a freudi tanok ellen, ami édesanyját, a magyar analitikai mozgalom egyik vezető tagját, természetesen mélyen kétségbe ejtette.
A történet 1956 után ért véget: 1958-ban Gimes Miklóst halálra ítélték és kivégezték Nagy Imre és társainak perében. Ezzel az egykori sztálinista újságíró beírta magát a magyar történelem mártírjai közé. Anyját, aki az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet igazgató főorvosa volt, 1957 közepén nyugdíjba küldték, Az idős, súlyos ízületi betegségben szenvedő asszonyt a Kádár-rendszer nem engedte ki Svájcban élő lányához, vejéhez, menyéhez és négy unokájához. Hiába hívták tudományos kongresszusra is: útlevélkérelmét háromszor utasították vissza, az utolsó alkalommal visszavonhatatlanul. Miután megfosztották utolsó reményétől, 1960-ban – magára maradva, betegen – öngyilkossággal vetett véget életének.
De a mélylélektan sorsa békésebb időkben sem volt idilli. Emigráció és koncentrációs tábor, börtön és útszéli támadás, elszigeteltség és gúnyolódás jutott osztályrészéül. Történetében a 20. század magyar történelmének, a magyar, a zsidó és az értelmiségi sors véres vagy vértelenül is kínzó szenvedései tükröződnek vissza. Szinte csodaszámba megy, hogy ez a mozgalom, ez a szellemi irányzat eközben megőrizte és kiszélesítette alkotókészségét, embereket gyógyított meg, nagyszerű művekkel gyarapította a magyar nép és a világ kultúráját. Mert a matematikusokon és a fizikusokon kívül egyetlen magyar tudomány sem adott annyi nagy tudóst az emberiségnek, mint a mélylélektan.
A Kárpát-medencében és a Magyarországon kívül élő magyarok közül kevesen tudnak erről. Évtizedek elhallgattatásai, rágalmai sikerrel jártak. Csak az utolsó évtizedben kezdett felszakadozni a kényszerű csend.
De a magyar pszichoanalízis ezzel együtt is süllyedőben levő kincsesbánya. Ennek a könyvnek az a feladata, hogy segítse felhozni a süllyedésből mindazt, ami értékes és megőrzésre méltó.
Kategória | Analízis / Dinamikus terápia |
Méret | B5 |
Oldalszám | 332 |
Borító | kartonált |
ISBN | 978 615 5574 740 |
Tartalom
ELŐSZÓ 5
I. FREUD ÉS A PSZICHOANALÍZIS SZÜLETÉSE 7
II. FERENCZI TALÁLKOZIK FREUDDAL 13
Ferenczi ifjúkora 13— Ferenczi a pszichoanalízis hívévé válik 18— Bekapcsolódás a mélylélektani mozgalomba 23
III. A PSZICHOANALITIKUS MOZGALOM SZÜLETÉSE 27
Elmélyülő kapcsolatok 28—Szakítás Junggal 31—Ellenállás Magyarországon 33— Baloldali rokonszenv 36— Társadalomtudományi érdeklődés 39— Ferenczi szociális szexuálkritikája 44— Hatás a szépirodalomra 46
IV. TETSZHALÁL ÉS FELTÁMADÁS 54
Háborús bonyodalmak 54— A budapesti kongresszus 57— A Monarchia szétesése 62— A Tanácsköztársaság 65— Megtorlás, Freund Antal halála 69
V. A HÚSZAS ÉVEK – A BUDAPESTI ISKOLA FÉNYKORA 75
A pszichoanalízis társadalmi helyzete 75— Pszichoanalitikus mozgalmi élet 80— Ferenczi Amerikában 83— Nemzetközi kapcsolatok 86— Ferenczi elméleti munkássága 89— Valóságérzék, én-pszichoanalízis 92— Pszichoszomatikus érdeklődés, barátság Groddeckkel 94— Szexológia, okkultizmus 98— Kolnai Aurél munkássága 101— Hollós és a pszichiátria 103— Hajdu Lilly és a Lévy-házaspár 107
VI. FREUD ÉS FERENCZI ELHIDEGÜLÉSE 110
Ferenczi technikai újításai 110— Ferenczi és Rank együttműködése 114— Intrikák, feszültségek 117— Ferenczi halála 124
VII. AZ INDIVIDUÁLPSZICHOLÓGUSOK 132
Adler magyarországi származása 132— Máday István és Rácz Jenő 133— Egyesületi élet 134— Brachfeld Olivér 137— Két marxista: Kulcsár és Székely 139— A háború után 141
VIII. AZ AKTÍV ANALITIKUSOK 144
Gartner Pál és Szinetár Ernő 146
IX. A HARMINCAS ÉVEK 148
Hermann Imre munkássága 148— Ferenczi és a gondolkodáslélektan 153— A pszichoanalitikus mozgalom 154— A pszichoanalízis és a marxizmus 157 —A Korunk és a pszichoanalízis 160— Freudomarxisták 164— A mélylélektan és a világháborúk közötti szépirodalom 166— Kosztolányi Dezső 168— Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Füst Milán 172— József Attila 175— Bálint György 179— Németh László 181— Németh Andor, Vas István 183— Írók a pszichoanalízis vonzásában 185
X. SZONDI LIPÓT ÉS A SORSANALÍZIS 191
Szondi magyarországi pályája 191—Deportálás, letelepedés Svájcban 195
XI. A SÖTÉTSÉG ÉVEI 198
Fokozódó szorításban 198— Keresztény zsidómentők 200— Üldözések, gyilkosságok 201
XII. AZ EMIGRÁCIÓ 205
Alexander Ferenc, a pszichoszomatika megalapítója 205— Radó Sándor és a női szexualitás 208— Egy „osztrák magyar”: Melanie Klein 211— Bálint Mihály és a pszichoanalízis az általános orvoslásban 217— Róheim Géza és az etnopszichoanalízis 222— Bak Róbert, József Attila pszichoanalitikusa 227 — Spitz Árpád René, a gyermek-pszichoanalízis nagyja 228— Rapaport Dávid, Balkányi Sári, Gyömrői Edit 230— Mahler Margit és a gyermekkori elmebetegségek 231— Therese Benedek: pszichoszomatika, női szexualitás, szupervízió 233— Wagner Lilla és a Petőfi-könyv 234— A francia nyelvterület emigránsai: Grunberger, Abraham, Haynal 235— Székely Lajos: a Gestalttól a mélylélektanig 237— A többi emigráns 240— Jung tanítványa, Jacobi Jolán 242 — Szász és az antipszichiátria 243— Szende Pál és Mannheim Károly: két rokonszenvező a társadalomtudósok köréből 244
XIII. A MÁSODVIRÁGZÁS ÉVEI 246
Érdeklődés a társadalmi kérdések iránt 246— Hivatalos kapcsolatok, egyetemioktatás 249— Pszichoanalízis és kereszténység 252— Tudományos munka, klinikai érdeklődés 254— Pszichoanalitikus gyermeklélektan 255
XIV. ISMÉT A PERIFÉRIÁN 258
Ideológiai támadások: Tariska, Pálóczi-Horváth, Vértes György 258— Illyés Lélekbúvárja 262— Az egyesület felszámolása, letartóztatások 265
XV. A PSZICHOANALÍZIS AZ 1948-1949 UTÁNI MAGYARORSZÁGON 270
A Lukács-kör és a pszichoanalízis 270— A pszichoanalízis mítosszá minősítése 272— Pszichoanalízis-kritika a pszichológia és az ideológia között 273 — A szovjet Freud-kritika recepciója 274— Negatív asszociációkeltés: vallás,fellazítás, hamis tudat 277— A pszichoanalízis fennmaradása 279— A pszichoanalízis-ellenesség társadalmi háttere 285— Ambivalencia, legitimszálás ésintézményesülés az ideológiai enyhülés során 289— A pszichoanalitikusok társadalomelméleti önkorlátozása 295— Pszichoanalízis-ellenesség a rendszerváltás után 298— A mélylélektan és a második világháború utáni szépirodalom 300— A pszichoanalízis és az esztétika 303
BIBLIOGRÁFIA 307
NÉVMUTATÓ 328