Van-e élet a börtön után? És egyáltalán van-e élet a börtön előtt? Sokak számára nincs. A legtöbben szabadulás után újra ugyanott kötnek ki – bűn, erőszak, agresszió, árulás közepette. Attila megharcolta a saját csatáit, hogy kemény, balhés emberré váljon, és aztán döntött. Döntött, hogy maga mögött hagyja a múltat, a családját, mindazt, ami sorsát a bűn felé vezette. Ez talán még keményebb volt, mint lopni, csalni, rabolni. Csak ő tudta ezt megtenni, de nem tudta megtenni egyedül.

A Feldmár-történetek az akarat erejéről és hiábavalóságáról, az odaadás csodájáról, hiányról és újrakezdésről – róla, rólad és rólunk szólnak.

„Ez a könyv nemcsak Attila története, hanem másoké is, sokaké. Minél személyesebb és részletesebb egy igaz történet, amit valaki leír, annál univerzálisabb. Ha valaki pontosan leírja, mi van, az a valóság, és az kinyílik, rezonál mások valóságára.”

Feldmár András

„2011. szeptemberében ismertük meg Oláh Attilát, a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. A Feldmár Intézet kezdeményezésében Mesekört indítottunk ott. A parancsnok arra gondolt, talán ez majd segít valahogy levezetni az energiáit. Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor „beleállt” a játékba. Bizalmat adott. Jól érezte magát. 2013 augusztusában szabadult, ma velünk dolgozik, tapasztalati munkatársunk, minden pénteken visszajár velem a börtönbe trénerként, gimnáziumokba hívják előadásokat tartani.”

Büky Dorottya, a Mesekör program vezetője