A könyvben a multidiszciplináris megközelítés iránti igényt nem feledve, a beteget ellátó orvos szemével tekint a szerző a kémiai szerhasználathoz köthető problémákra és magára a kémiai szert használó emberre.

Mindeközben más irányokban is nyitott. Az orvosi szemléletű hozzáállást az indokolja, hogy a beteggel találkozó orvosnak – nem ritkán a szociális munkásnak is (!) –, ott és akkor kell valamit kezdenie a beteggel, amikor a beteg nála megjelenik. Merthogy el kell látnia! És ez a kötelezettség, bármit is mondjanak mások, a kémiai szerhasználat okozta megbetegedések vonatkozásában csak és kizárólag az orvosi ellátásra vonatkozóan jelenik meg. A teóriák a jelenség megértése és a további terápia szempontjából egyaránt fontosak, de a kémiai szert használó betegekkel történő első találkozás rendszerint nagyon komoly egészségügyi ellátási és szociális igényeket hoz a felszínre. Ám nem szabad elfeledni, hogy a szimpla orvosi megközelítés az egyéb dimenziók megismerése nélkül a felszínen mozgást jelenti csupán.

Egy tankönyvet tart kezében az olvasó. Kiknek is íródott? Elsősorban a téma iránt érdeklődő medikusoknak és addiktológiai szakvizsgájukra készülő szakorvosjelölteknek,hasznonnal forgatható olvasmány lesz mindazon klinikusok, addiktológiai konzultánsok és más szakemberek, esetleg laikusok számára is, akik valamelyest érdeklődnek a téma iránt. A könyv tankönyvszerű használatát a fejezetek végén megtalálható összefoglalók, ellenőrző kérdések, illetve a könyv végén található tesztkérdések segítik.