Avagy hogyan lehet narcisztikus szülő mellett felnőve kitörni a transzgenerációs trauma fogságából

A Lehetek valaha elég jó? szerzőjének új könyve a szülői narcizmus hatásairól és a gyógyuláshoz vezető útról Bár sokan és sokat írtak már a narcizmusról, kevés szerző célozta meg a narcisztikus szülő árnyékában felnőtt olvasókat, illetve még kevesebb figyelem irányult arra, hogy a narcisztikus családi dinamika hogyan adódik tovább nemzedékről nemzedékre, és kezeletlenül maradva hogyan ágyazza be magát a családi kapcsolatok örökítőanyagába. A Véget érhet valaha a dráma? ezt az űrt hivatott betölteni. Célja a narcisztikus családban felnőtt olvasóknak segítséget nyújtani, hogy kitörhessenek a transzgenerációs trauma fogságából, és újraépítsék lelki és érzelmi egészségüket. Mivel a narcisztikus egyének szinte csak önmagukkal vannak elfoglalva, és képtelenek feltétel nélkül szeretni, együtt érezni és érzelmi támogatást nyújtani egy másik személynek, így nem igazán alkalmasak hatékony szülőnek. A narcisztikus szülő többnyire nincs tisztában a lelki korlátjaival és azok gyermekeire gyakorolt rendkívül káros hatásaival, akik tulajdonképpen egy komplex családi traumát kapnak örökül. Önértékelési zavarok, krónikus stressz, állandó szégyenérzet, kötődési problémák - csupán néhány példa a leggyakoribb tünetek közül, amelyekkel a narcisztikus szülő gyerekei felnőtt korukban küzdenek. A szerző a könyv végén bemutat egy ötlépcsős gyógyulási tervet, amely abban segíti az érintetteket, hogy elfogadják a narcisztikus neveltetés okozta traumát, és a veszteséget elgyászolva a valódi gyógyulás útjára léphessenek - így végre esélyt kaphatnak a narcisztikus szülővel való kapcsolat kezelésére, valamint az eltorzult minta örökségének felszámolására.