A szerző 1980 és 1984 között íródott pszichológiai esszéit fogalmazta újra és állította össze könyvvé. A tanulmányok a narratív pszichológia, az elbeszélések pszichológiai vizsgálatának módszereit, gondolkodásmódját tükrözik.

Amikor a gazdaságelméletre alapozott előrelátás csütörtököt mond, a közgazdászok sztorizni kezdenek – japán menedzserekről, a zürichi „kígyóról”, a Bank of England „eltökéltségéről”, mondván ez gátat vet a font sterling zuhanásának. Érzékelhető itt valami anomália: napjaink üzletembereinek és bankárainak (éppúgy, mint minden korszakban a helyzetben levő embereknek) döntéseit ilyen történetek irányítják – még akkor is, ha rendelkezésre áll egy működőképes elmélet. E narratívumok – amennyiben véghez viszik őket – „csinálják” az eseményeket, és „megalkotják” a történelmet. Hozzájárulnak a résztvevők valóságához. Ha egy közgazdász (vagy egy gazdaságtörténész) elsiklik felettük, akár azon az alapon, hogy a gazdaság világát „általános közgazdasági törvények” alakítják, olyan, mintha szemellenzőt venne fel. Állíthatja-e bárki a priori, hogy a történelem teljességgel független attól, ami a résztvevők elméjében végbemegy? A narratívumok alkotják a gazdaság elméletalkotóinak utolsó menedékét. Ezek azonban valószínűleg azoknak az életanyagát képezik, akiknek a viselkedését tanulmányozzák.