Wilfred Bion 1897-ben Indiában született; nyolcévesen, iskolai tanulmányai végett került Angliába. Az I. világháborúban tank-parancsnokként harcolt a francia fronton, amiért a Becsületrend lovagkeresztjével és az egyik legmagasabb brit érdemrenddel is kitüntették. Az oxfordi Queen's College-ban történelemmel foglalkozott, majd orvostudományi végzettséget szerzett a londoni egyetemen. Korán felkeltette érdeklődését a pszichoanalízis, a kiképző analízisét Melanie Kleinnél fejezte be és a Tavistock klinikán dolgozott.
Az 1940-es években – mint számos más pszichoanalitikus – katonaorvosként a hadsereg pszichiátriai szolgálatában tevékenykedett. A háború rengeteg lelki sérültet „gyártott”; a csoportterápia lehetőségeinek kutatása vezette Biont a csoportfolyamatok tanulmányozásához. Miután visszatérhetett a civil életbe, energiáját egyre jobban lekötötte a terápiás praxis, de a tudományos szervezés is; például részt vett a Tavistock Intézet háború utáni modernizálásában (Human Relations of Tavistock Institute). 1956-tól 1962-ig a London Clinic of Psycho-Analysis igazgatója, 1962–65 között a Brit Pszichoanalitikai Társaság elnöke. 1968-tól Los Angelesben dolgozott, csaknem egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig.
Az Újragondolt gondolatok az 1950 és 1962 között született, rendkívül eredeti és nagy hatású tanulmányainak gyűjteménye, amelyeket 1967-ben szedett kötetbe és kimerítő kritikai kommentárral látott el. Sokan őt tartják a korszak legjelentősebb pszichoanalitikus gondolkodójának.

A pszichoterápia klasszikusai sorozat 19. tagja