Pszichoszomatika a pszichoanalízis nézőpontjából

Az érzelmi élet tanulmányozása kiemelten alkalmas terepet biztosít arra, hogy rajta keresztül tanulmányozhassuk a testnek (szómának) és a léleknek (pszichének) a nagyon mély, mondhatni teljes összefonódottságát. A kötet szerzői, Timo Storck és Felix Brauner több szempontból is vizsgálja a testnek és az érzelmeknek a viszonyát, így szisztematikusan végigmennek mind az öszötönelméleti, a tárgykapcsolatelméleti, mind az elhárításokkal kapcsolatos vonatkozásokon, és ezeken túl még kitérnek azokra is, amelyeket a kapcsolati és az interdiszciplináris összekötések jelentenek. Mindeközben kidolgozzák a negativitásnak (’elutasító attitűdnek’) a pszichoszomatikában betöltött jelentőségét és sort kerítenek a mentalizált affektivitásnak a testi vonatkozásokban betöltött szerepének a tisztázására is. Céljuk mindezzel az, hogy a rendszerezésükből levezethető tanulságokat be lehessen forgatni korunk pszichoanalitikus és dinamikusan megalapozott technikáinak a gyakorlatába. A szemléletes esetbemutatásaikban különös figyelmet szentelnek annak a szerepnek, amelyet pszichoszomatikus értelemben felfogott testiség tölt be a viszontáttételi érzések alakulásában és a mentalizált különbözőség átélésében.

A kötet szerzőinek központi állítása értelmében a pszichés és a pszichoszomatikus zavarok megértésének kulcsmozzanata az, hogy a testi és lelki síkon együtt zajló folyamatok közötti kapcsolatban zavar áll be. A pszichoanalitikusan orientált kezelések során ennél fogva komoly figyelmet kell szentelnünk az élményvilágot kitevő érzelmek azon részének, amelyek „fogságba” kerültek vagy gátlás alatt vannak, vagy esetleg más egyéb oknál fogva nem tudnak kifejeződni. A célkitűzés abban fogalmazható meg, hogy olyan testérzetnek teremtsük meg az alapjait, amelyben a psziché és a szóma együttessége és kölcsönös átitatottsága helyreállítható vagy éppenséggel megteremthető.