Ez a gondolatébresztő könyv a váratlanul, egy San Diego-i konferencián szívrohamban elhunyt Michael White (1948-2008) utolsó összegző munkája. A South Australia egyetemen szerzett pszichiátriai szociális munkás diplomát, majd gyermek-pszichoterápiával kezdett foglalkozni – ami értelemszerűen hozta magával a családterápiát. 1983-ban alapította meg szülővárosában, Adelaide-ben a Dulwich Centert, egy mentálhigiénés intézményt, ami a napi terápiás munka mellett fokozatosan a narratív terápia élvonalbeli képzőhelyévé és publikációs központjává fejlődött.
David Epstonnal közösen jegyzett könyvük, az 1990-ben megjelent Narratív eszközök terápiás véggel mind a forradalmian új látásmódot, mind vezető képviselőit a pszichoterápiás szcéna élvonalába repítette. Igazi tudományos szenzáció lett, részeként a 20. század utolsó két évtizedében érlelődő posztmodern fordulatnak a pszichoterápiában. Az externalizálás „felfedezése” Carl Rogers és Albert Ellis munkásságának megismerése óta a következő hatalmas lépés.
Ebben a kötetben M. White frappánsan összefoglalja mindazt, amit a narratív megközelítés tehet az emberekért. Vázlatosan utalva az egyes technikák tudományos előzményeire, nagyon érthető, világos képet kapunk a narratív alkalmazásokról. Méltó összegzése egy rövid, de hatalmas életműnek.
Bevezetés 7
1. Beszélgetések externalizálása 11
Jeffrey 11
Visszatekintés: tapasztalataim az externalizáló technikával 20
Az externalizáló technika fejlesztését inspiráló ötletek 20
A negatív identitás következtetéseinek feltárása 22
A terapeuta pozíciója 22
Metaforák 25
Egy végső megjegyzés 27
Egyéb externalizáló beszélgetések 28
A pozíció-jelző térkép 28
Első lépés: a probléma konkrét, élményközeli definiálása 30
Második lépés: a probléma hatásainak feltérképezése 32
Harmadik lépés: a probléma hatásainak értékelése 33
Negyedik lépés: az értékelés indoklása 35
2. Újraíró beszélgetések 40
Liam és Penny 40
Az újraíró beszélgetések szerkezete 48
Szövegek és drámai elkötelezettség 49
Szöveg és élet 51
Következmények a gyakorlatra 51
Liam és Penny: az újraíró beszélgetés térképe 52
Az identitás-kérdések előnyei és célja 57
Szándék vs. belső állapot 58
A belső állapot megértése 59
A szándékos állapot megértése 60
Az identitás tájképe: az elme irattárolói 63
További illusztrációk 63
Vivienne 64
David 70
3. Emlékező beszélgetések 78
Jessica 78
A helló-metafora 81
Az emlékező beszélgetés célja és hasznai 82
Thomas 84
4. A terápiás ülés mint megerősítő ceremónia 97
Alison, Fiona, Louise és Jake 98
A közönség bevonása: a megerősítő ceremóniák előzményei 104
A megerősítő ceremónia eredete 105
Megerősítő ceremóniák a terápiás gyakorlatban 107
A megerősítő ceremónia felépítése 107
A történet elmesélése 108
Az újramondás 108
A külső tanúk felkészítése 110
A négy hangsúly: kifejezés, kép, rezonálás, hatásmód 110
Kép, visszhang, rezonancia és katarzis 111
Az újramondás újramondása 113
A megerősítő ceremónia három szakasza közötti váltás 113
A katarzis kiterjesztett teljesítménye 114
A külső tanúk kiválasztása és felkészítése 116
Terápiás felelősség a megerősítő ceremónia irányításában 117
Egy figyelmeztetés 121
Technológia, anonimitás és etika 122
5. Az egyedi eredményt kiemelő beszélgetés 124
Peter és Trudy 125
Az egyedi eredmény 132
Egyedi eredmény aktuális tapasztalatra alapozva 133
Az egyedi eredmény hatásainak feltérképezése 134
A hatások és jelentőség értékelése 133
Az értékelés indoklása 136
Az egyedi eredmény megszilárdítása 139
Az egyedi eredménytől a gazdag történetfejlesztésig 141
6. Megtámasztó beszélgetések 148
Petra 148
Személyes cselekvőképesség és felelősségteljes cselekvés 149
A proximális fejlődési zóna 152
Proximális fejlődési zóna és a terápiás gyakorlat 154
A terapeuta felelőssége 156
Externalizáló beszélgetések támogató köntösben 157
Zárszó 162
Irodalom 165
Név- és tárgymutató 167
Ábrák (azaz térképek) 171
