Hogyan foglalkozzunk autizmussal élő kisgyermekkel?

Ma már törvényi szabályozás írja elő, hogy amennyiben lehetséges, a sérült gyermekeknek biztosítani kell a lehetőséget, hogy többségi óvodákban, iskolákban kortársaikkal együtt tanulhassanak. Ennek következtében az általános iskolai tanároknak, óvónőknek és asszisztenseknek fel kell készülniük arra, hogy kielégítsék e gyermekek széleskörű, speciális szükségleteit. Ugyanígy a szülők is választhatják a helyi iskolákat, így gyermekeik a többi helyi gyermekkel járnak iskolába, a sérült gyermeket nem közösítik ki vagy bélyegzik „különbözőnek”. Közösségük látható tagjaivá válnak és a kortársaikkal, testvéreikkel együtt tanulnak, játszanak. Tapasztalataink szerint – különösen a korai években – az autizmussal élő gyermekek eltérő minőségű és mennyiségű segítséget kapnak a helyi bölcsődékben, óvodákban és általános iskolákban.

Ezek a korai évek meghatározóak minden gyermek fejlődésében, de különösen a sajátos nevelésű igényűek esetében. Az autizmussal élő gyermekek számára a korai fejlesztés és a megfelelő oktatás és szervezés együttesen segítenek a fontos szociális, kommunikációs és játék képességek fejlesztésében, amelyek a jövőbeni tanulás alapjait képezik. Fiatal gyermekek esetében a viselkedés még könnyebben módosítható. Bár semmi sem garantálhatja, hogy a későbbiekben nem lesznek nehézségek, a korai fejlesztés mégis jó kiindulási pontot ad nekik és családjaiknak, valamint segít az önbizalom fejlesztésében.

Az olyan programok, mint az angol autizmus szövetség (The National Autistic Society) „Early Bird” („korai madár”) programja, segítséget nyújtanak a szülőknek, hogy megértsék a gyermek nehézségeinek okait. A program munkatársai a szülőkkel közösen végigkövetik az autizmus diagnózisát, és a gyakorlati tanácsok mellett lehetőséget biztosítanak a tapasztalatok és ötletek megvitatására. Az óvodákban, bölcsődékben és az iskolákban is fontosak a képzések és megbeszélések, hogy a nevelők sikeresen megértsék és kielégíthessék e gyermekek összetett igényeit.

A helyi oktatásért felelős szervek az ország egész területén különböző választási lehetőségeket és ellátási módokat kínálnak az autizmussal élő gyermekeknek. Van, ahol speciális iskolák működnek a komplex vagy kevert szükségletű gyermekek számára, melyekbe a többség jár, bár az Asperger-szindrómás gyermekek járhatnak többségi iskolákba is. Más hatóságok a többségi iskolákban működtetnek speciális csoportokat, amelyekben a különböző képességű gyermekek magas tanár-diák arány mellett tanulhatnak (általában minden három gyermekre egy tanár jut). Bár a nevelőtestület létszáma a többségi iskolákban általában nem elegendő ahhoz, hogy igazán megfelelő oktatást biztosítsanak, és a speciális osztályok nyugodt, strukturált környezetéhez szokott gyermekek számára nehézséget okoz, hogy alkalmazkodjanak a zajosabb és kevésbé strukturált többségi osztályokhoz, ezek a csoportok lehetőséget biztosítanak a helyi többségi iskolákba való beilleszkedésre, amikor azokat hetente egyszer-kétszer látogatják.

A többségi iskolán belüli speciális csoportokba járó gyermekek gyakran töltik az ebédidőt és a szüneteket a többségi osztályokba járókkal, ehhez azonban szükség van a körültekintő szervezésre és képzésre – nemcsak a felnőttek részéről. Az iskolában tanuló többségi gyermekeknek is meg kell érteniük, segíteniük kell a speciális csoportokban tanuló gyermekeket. Az autizmussal élő gyermekek veleszületett módon nem képesek kapcsolatot kialakítania a többiekkel, ezt a készséget esetleg a többiektől is megtanulják a bölcsődében, óvodában vagy az iskolában. Felnőtt segítségre van azonban szükségük ahhoz, hogy megértsék, mi történik körülöttük, miről szól a játék, hogyan kapcsolódhatnak be, hogyan osztozzanak, hogyan várják ki a sorukat. Sok autista gyermek például nem rendelkezik a képességgel, hogy játszani tudjon, így meg kell nekik tanítani, hogyan is kell játszani. Tehát bár a kortársak fontosak, hogy megtanítsák az autista gyermekeket játszani, irányításra és segítségre is szükségük van ahhoz, hogy erőfeszítéseik hatásosak legyenek.

Az erre kijelölt iskolák hasonló módon szerveznek speciális csoportokat, de néhány önkormányzat, különösen azokon a területeken, ahol megszüntették a speciális iskolát, inkább az inklúzió mellett döntött, amelynek keretén belül a többségi csoportban, osztályban magas felnőtt-gyermek aránnyal (egy gyermek-egy felnőtt) dolgoznak a gyógypedagógusok, óvodapedagógusok és pedagógiai asszisztensek. A gyermekek többségi osztályba járnak, ahol a Nemzeti Alaptantervet tanulják a differenciálás módszerével. Amikor egyéni segítségre van szükségük, vagy nehézségük támad egy tantermi szituációban, lehetőség van egyéni vagy kiscsoportos tanításra, esetleg relaxációra. A kijelölt iskolákban magas szintű szakmai munka folyik, mert az iskola minden pedagógiai dolgozója részt vesz az autizmussal élő gyermekek tanításában és segítésében.

Nagyon sok autizmussal élő gyermek a helyi bölcsődébe vagy óvodába kerül. Ha rendelkeznek szakértői véleménnyel, akkor jogosultak bizonyos óraszámban speciális megsegítésre. Az autizmusban jártas szakember tapasztalata és ismeretei elengedhetetlenek ebben az életkorban annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen az óvoda nyújtotta előnyöket. Ezek a szakemberek célokat tűznek ki, stratégiákat állítanak fel és az alábbi könyvben leírt tanítási módokat használják. Abban az esetben, ha a speciális segítség nem elérhető – és ez több helyen is előfordulhat –, akkor képzési lehetőségek állnak rendelkezésre az ország több pontján, amelyek segítséget és információt nyújtanak, akárcsak a kiváló szakirodalmi kiadványok (lásd további olvasmányok a könyv végén), A bölcsődék és óvodák a kommunikáción, a játékon és a szociális interakciókon keresztül hatnak a gyermek fejlődésére azokon a területeken, amelyek az autizmussal élő gyermeknek nehézséget okoznak. Néhány, az autizmussal élő gyermekek terápiájában bizonyítottan hatékony stratégia ellentétesnek tűnik az inklúzió elveivel, amelyre az egyik példa a strukturált tanítás. Ugyanakkor kialakítható egy egyensúly, amelyen belül a gyermek szükségletei találkoznak a fejlődés minden területével. Ha a strukturált tanítás csökkenti a feszültséget, valamint segíti a gyermeket új készségek tanulásában, amelyek a későbbiek folyamán csoportos helyzetben gyakorolhatók és tovább fejleszthetők, akkor a hatása pozitív és támogatja az inklúziót.

A könyvben szereplő legtöbb stratégia feltételezi, hogy a felnőtt segítség elérhető az óvodában és az iskolában egyaránt. Ha nincsen plusz segítség, akkor a könyvben leírt legtöbb ötlet néhány perc alatt megvalósítható bármikor a nap folyamán, amikor arra lehetőség adódik. Az első lépés mindig egy jó fejlesztési terv kidolgozása, mely a gyermek képességének felmérésén alapul, és amelynek mentén apró lépésekben lehet haladni a kívánt cél felé. Az egyéni fejlesztési terv rövid távú – néhány hét alatt elérhető – célokat is tartalmaz. Ha a célok túl irreálisak, akkor könnyen elveszítjük az önbizalmunkat és feladhatjuk. Ne tegyük! Lehet, hogy még apróbb lépésekre kell lebontani a célhoz vezető utat, vagy a módszereken kell változtatni, de legyél kreatív, és ne add fel!

Az autizmussal élő gyermekekkel való munka nagyon hálás és izgalmas feladat. Próbálj segítséget keresni, például konzultálj hasonló területen dolgozó kollegákkal, kutass az interneten cikkek után, dolgozz csapatban kollegákkal és más szakemberekkel!