Tanítási tanácsok, módszerek a tanulási képesség fejlesztéséhez

A tanár kereső ember. Nem pénzt keres elsősorban, hiszen hivatásból dolgozik a jövő nemzedékén, ezért munkájának anyagi feltételeit az államnak kell- vagy kellene szavatolnia. A tanár keresése arra irányul, hogyan, milyen kapcsolatteremtési, konfliktus-feldolgozási beállítódással, milyen módszertani eszközökkel tudja tanítványait maga mellé állítani, hogy velük együtt tegye meg azt a felfedező utat, amit az emberi kultúra megismerése jelent. Abból, hogy a tanítás – a nevelést és az oktatást egyszerre értjük a tanítás fogalma alatt – személyfüggő, az következik, hogy miközben a tanár a megfelelő tanítási módszereket és eszközöket keresi, egyúttal önmagát is keresi: miként tudna egyre alkalmasabb eszközzé válni a tudás és az emberség átadásában.

A tanulási módszerek megfelelő formáinak tanítása mindig is az iskola alapvető feladatai közé tartozott. A XX. század második felétől a tudomány rohamos, szinte robbanásszerű fejlődése nehéz feladat elé állította az iskolákat: a világról való tudás átadása és az oktatás tömegesedése még inkább az ismeretek középpontba állítása felé mozdította a tantervkészítőket – az alapképességek biztos birtoklása, a tanulási módszerek magától értetődő megtanítása, a kommunikációs kultúra gondozása háttérbe szorult. Nem látszik remény arra, hogy ez a helyzet a közeljövőben magától megváltozzon, ezért külön órakeretet szükséges teremteni arra, hogy a tanulással és a megszerzett tudás kommunikálásával kapcsolatos alapképességeket az életkornak megfelelő szintre fejlesszük.

A Nemzeti alaptanterv a tanulást a kiemelten fejlesztendő területek közé sorolja, vagyis szakjától függetlenül minden tanítónak és tanárnak dolga a tanulás tanítása. Úgy tűnik azonban, hogy „sok bába közt elvész a gyermek”: általános megállapítás, hogy meglehetősen kialakulatlan a gyerekek döntő többségének tanulási kultúrája. A tanulásmódszertan tantervi megfogalmazása lehetővé teszi, hogy az összegyűjtött és rendszerezett anyag alapján pedagógusaink jobban felkészüljenek a tanulás tanítására, és átgondolt iskolai stratégiát építsenek fel a megismert szemléletmód alapján.

A tanulásmódszertan feladata azoknak a tanulási módszereknek és annak a viszonyulás-formának a megtanítása, amelyek bármely tantárgy eredményes tanulásához felhasználhatók, és tanulóink további tanulmányainak sikeres teljesítéséhez is biztos alapot adnak. A tanulásmódszertan ezen felül a tanulási részképességek – figyelem, beszéd, olvasás, emlékezés, gondolkodás, önművelés – fejlesztéséhez is teret biztosít: az első években a hiányok pótlására, a továbbiakban pedig magas szintre való emelésükre helyezve a hangsúlyt. Ösztönzi a tanulókat arra is, hogy tanulással kapcsolatos problémáikkal szembenézzenek, azokra megoldást keressenek, a megismeréssel pozitív, örömteli viszonyt alakítsanak ki, a tanulást mindennapi életük ritmusába, szokásrendszerükbe megfelelően illesszék be, illetve megfelelően és célszerűen alakítsák ki tanulásuk mindennapi szokásrendszerét.