II. Nyelv és szituáció

Tesszük, de nem tudjuk. így használjuk a nyelvet. Vajon egy adott szituációban miért éppen az egyik udvariassági fordulathoz folyamodunk, s nem a másikhoz? Vajon az újságíró milyen stratégiával szedi ki az információt interjúalanyából? Vajon miként építik föl a politikai beszédeket annak érdekében, hogy a hallgatóság rendre lelkes tapsviharban törjön ki? Vajon milyen társadalmi indítékai és működési mechanizmusai vannak a szóbeszédnek? Vajon le tudjuk-e leplezni a reklámkészítők nyelvi furfangjait? Mindezek a jelenségek sok egyébbel együtt a nyelv stratégiai használatát testesítik meg. Ez a különös emberi képesség számos elméleti diszciplína (szociolingvisztika, pragmatika, logika, kognitív pszichológia, nyelvészet és szociálpszichológia) és gyakorlati alkalmazás (médiaelemzés, a politikai beszédek retorikája, a bírósági befolyásoló beszéd, a reklám vagy a terápiás interjú) tárgya, melyeket jelen válogatás átfogóan mutat be. Síklaki István az ELTE Társadalomtudományi Karának habilitált docense, szociálpszichológus. Kutatóként intenzíven foglalkozik a nyelv szociálpszichológiai beágyazottságával, így a narratívumok társas funkciójával, a meggyőzéssel, és a nyelvnek azokkal a mechanizmusaival, amelyek a tudatunkat megkerülve hatnak nézeteinkre és viselkedésünkre.