A bevezetőből: “A szégyen szubjektíve úgy jelenik meg, mint valami váratlan lelepleződés, amely bennünket deficitesnek és csökkent-értékűnek láttat. A szelf mintha mások tekintetének nagyítólencséje alá került volna. A szégyenkezés érzelmi indikátorai általában a bátortalanság, a kínosságérzés, az önvád és a bűntudatérzés. […] Az összes érzelem közül a szégyen a legkönnyebben generalizálódó, a legnagyobb terjedési sebességgel bíró és így a leggyorsabban elárasztani képes érzelem. Egyben az az érzés is, amelyben a kisebbrendűség élménye is gyökerezik.”