Útmutató a gyermek belső történetének megértéséhez

Hogyan lesz jobb a családi miliő mentalizációs technikákkal? Hogyan lehet jobban megérteni a gyermekeket, s mit tegyünk, hogy gyermekeink jobban értsenek minket? Hogyan lehet még több tartalmas együttlétünk? A könyvben 3 átlagos család mindennapjain keresztül kapunk olyan esetleírásokat, amik nagyon gyakoriak. Többek között dühkezelésről, mobiltelefonhasználatról, kamaszkori viharokról, konfliktus kezelésről olvashatunk, vagy arról, hogy a szülő mit kezdjen saját szomorúságával, hogyan és kitől kaphat támaszt?

A Fónagy Péter professzor közvetlen szakmai köréből kikerülő szerzők a legújabb pszichológiai ismeretek alapján, nagyon erős tudományos háttérből kiindulva kínálnak saját maguk fejlesztette eszköztárat és értelmezési keretet ahhoz, hogy a velünk és körülöttünk élő gyermekek fejében zajló történetek kihámozása és tiszteletben tartása révén sikeres kapcsolatot építhessünk velük, és biztonságos, az érzelmi fejlődésüket támogató módon engedhessük őket felnőni.

Fónagy Péter ajánlója:

“Ez a könyv az általam olvasottak egyik legjobbika abban a tekintetben, hogy olyan egységes és kiemelkedően gyakorlatias keretrendszerrel szolgál, melyen belül a család által a gyermek számára kialakított társas környezet minősége ténylegesen fejleszthető.

A könyv nemcsak abban az értelemben praktikus, hogy tanácsait könnyű a gyakorlatba átültetni, miközben egyértelmű utasításokat ad arra vonatkozólag, mit kell tenni; ahogy az ősrégi szólás mondja: „egy jó elméletnél nincs gyakorlatiasabb dolog”. Miközben a reflektív funkció ideáit használják a reflektív szülői nevelés gyakorlati útmutatójának kidolgozásához, a szerzők közvetve fejlesztik ki az elméletet, amivel dolgoznak. A szülői nevelést integrálják az érzelemszabályozás fogalmával; behoznak egy sor viselkedéstudományi és kognitív-viselkedésterápiás alapelvet, összhangban a mentalizációs elmélettel; azon túl pedig rendkívül érdekfeszítő módon terjesztik ki a modellt, így belefoglalva a rendszerszemléletet is. Ami igazán rendkívüli, hogy ezt a magas szintű integrációt úgy érik el, hogy közben 100%-ig kapcsolatban maradnak az emberekkel, akikkel dolgoznak – a gyermekekkel és szüleikkel.

Amit a gyermeki fejlődésről tudunk, azt sugallja, hogy az utódainknak inkább minőség kell, mint mennyiség: ez annyit jelent, hogy egy valóban jelen lévő szülő adta alkalmi élmény fontosabb, mint a szülő folyamatos fizikai, de reflexiómentes jelenléte. „Igazi jelenlét” alatt azt értem, a rendelkezésére állni, gondolkozni a gyermek elméjével, észben tartani azt, figyelni a gyermek gondolataira, érezni az érzéseit. Ez az a képesség, ami a gondolkodás és az érzés képességét idézi elő a fiatal emberi lényben. Ez az a képesség, ami emberi mivoltunk alapja. Ez az a képesség, amit ez a könyv olyan sikeresen próbál meg kissé jobban hozzáférhetővé tenni mindannyiunk számára. Bárcsak meg lehetett volna nekem ez a könyv amikor a gyermekeimet neveltem.”