Miért látjuk azt, ami nincs is ott

„Wiseman nyilvánvaló élvezettel dolgozik. Gyakorlott kézzel bánik el a sarlatánokkal, hamar elfújja a paranormális ködöt a szemünk elől, és a tiszta ráció fénysugarát engedi be a helyére.” (Richard Dawkins)

Szeretne tovább csevegni halott barátaival, szeretne továbbra is hinni a szellemekben, szeretne súlyos összegeket hagyni az eddig megbízhatónak vélt jósnál, szeretne hinni abban, ami már eddig is csak félig volt hihető? Ha igen, tegye le ezt a könyvet.

A szkeptikus közönség örömmel fogja üdvözölni a bűvészből lett pszichológus, Richard Wiseman ("59 másodperc") leleplező kötetét. A szerző óvatosan közelíti meg a legtöbb különös jelenséget, egyvalamiben viszont tökéletesen biztos: természetfeletti jelenségek nem léteznek. Nem egyszerű szellemvadászatra hív, hanem kutatóként ennél jóval többre vállalkozik: annak jár utána, hogy miért is hisszük el azt, amit talán a saját szemünk sem lát, és miért hajlunk arra, hogy csodát keressünk ott, ahol rendszerint csak némi (néha káprázatos) bűvészmutatványt és néhány (néha képtelenül) körmönfont üzletembert találhatunk.

A szerző korunk nagy szkeptikusainak nyomdokain járva őszinte lelkesedéssel veti magát a megmagyarázhatatlan nyomába, és végül nyakon csípi csodákat.

Wiseman hidegvérrel és gyermeki örömmel rombolja le az évszázados mítoszokat, a szellemirtás közben megszerzett, sötét erőkkel kapcsolatos tudást pedig örömmel tovább is adja. Néhány egyszerű gyakorlattal megtanítja, hogyan tehetünk szert nem létező képességekre – vagy legalábbis hogyan győzhetünk meg másokat arról, hogy szert tettünk ilyesmire: megidézzük a szellemeket, kilépünk saját testünkből, megtanulunk mások gondolataiban olvasni. Hogy aztán ki mire használja az így megszerzett hatalmat… ez már legyen az olvasóra bízva.