“Szeretném ha minden tanító és minden leendő tanító olvasná és újraolvasná Winkler Márta könyvét. És nyitogatná újra meg újra: ki olyan fejezeteknél ahol a figyelem iskolázásáról vagy az élményalapú fogalmazásról van szó, ki pedig olyannál, ahol a szülőkkel való együttműködésről vagy arról, hogy>mindent meg lehet beszélni<. Aztán előbukkanhatna esetleg a lapozás közben például a szokásrend kialakítása – és ezen belül a ritmus fontossága, vagy esetleg csak egy-egy szóba akadna bele a suhanó tekintet, mint például a házi feladatok vagy a szünetre adott feladatok kérdése (ne adjatok feladatot a szünetre!),vagy esetleg a lábtorna fontossága… Mert az a jó ebben a könyvben, hogy a mindennapok testközeli praxisát jeleníti meg, használható, alkalmazható módon.”