Élet előtt – lét után és anyagon túl. A vég egy kezdet

A mikro- és makrokozmosz iránti érdeklődés alighanem a génjeimből eredt. Négy éves lehettem, amikor felfigyeltem a természet rendkívüli sokféleségére, az utak, a föld mikroszerkezetére; arra, hogy minden mozog és állandóan változik. Még nem tudtam olvasni, de amikor felnéztem az égre, azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet ezen a mindenségen túl? Otthonunkban több, mint tízezer könyv vett körül, akkor ezek közül főleg egy érdekelt: ez a könyv a molekulákkal és atomokkal, és az akkori új tudományos eredményekkel foglalkozott. Címe „A tudomány új utakon” és a borítóján a brüsszeli Heysel parkban található, az 1958-as világkiállításra készült Atomiumot láthattam. A kilenc gömbből álló építmény acélból készült és a vas térbeli kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban. Akkoriban különösen az atomok és az atommag belsejében lévő nukleonok közötti tér foglalkoztatott: nem is a molekulák és az atomok érdekeltek, hanem inkább az, hogy mi lehet ott, ahol nincsenek részecskék. Mi is az a tér, amiben állítólag nincs semmi! Mi az a semmi? Miután fokozatosan elmélyültem a matematika, a kvantumfizika és a kozmológia ehhez kapcsolódó tételeiben, kialakult bennem az ebben a könyvben csupán részleteiben ismertetett elmélet, aminek kezdeti formáját 1977-től kezdtem lejegyezni. Az azóta eltelt majdnem 50 év alatt fokozatosan alakult ki a mostani formája, az infinitológia, ezen belül a képi logika, a struktúraelmélet és a fotonkvark-modell. Mindezek magukba foglalják a halmazelmélet, a fraktálgeometria, az elmosódott halmazok logikája, a rendszerelmélet, az általános logika, a kvantumelmélet és az ontológia megfelelő részeit.

E könyv Olvasójának, függetlenül képzettsége jellegétől és fokától, szüksége lesz fantáziára, kíváncsiságra és nyitott elmére. Itt olyan kérdésekre kaphat válaszokat, mint létünk szerkezete, az egyetemes mozgás eredete, a határtalan Világmindenség és a végtelen tudat, amelyekről bizonyára gondolkodott már eddig is.