1. Bevezetés 5

2. Biológiai meghatározottság 10

3. Androcentrizmus 43

4. Társadalmi nemi kettéosztás 84

5. Hogyan alakul ki a személyiség és a társadalmi nem? 138

6. A nemi egyenlőtlenségekkel kapcsolatos vita átalakulása 176

Irodalom 193

Név- és tárgymutató 211

Három hiedelem vonul keresztül a nyugati civilizáció történelmén a nőkről és a férfiakról. Az első, hogy a férfiak és a nők alapvetően különböző pszichológiai és szexuális természettel rendelkeznek. A második szerint a férfiak az uralkodó, felsőbbrendű nem. A harmadik pedig, hogy mind a férfi-nő különbözőség, mind a férfiak dominanciája természetszerű dolog. A 19. század közepéig ez a természetszerűség tipikusan a vallás eszmerendszeréből következett: mindez része Isten nagy alkotásának. Azóta viszont jóval inkább a tudomány körébe tartozik: mindez része a biológia – vagy az evolúció – nagy alkotásának.

Éppen ezért a legtöbb ember az Amerikai Egyesült Államokban egészen addig nem találta összeférhetetlennek az egyenlőség eszméjébe vetett hitet és a nők politikai jogfosztottságát, amíg a nőjogi mozgalmak a 19. század közepén fel nem tűntek a színen. A feminista szószólók első hulláma nemcsak a nők alapvető politikai jogait alapozta meg, hanem az Egyesült Államok története során először az ideológia és a nők helyzete közötti ellentmondásra is rávilágított.

Az 1960-as évektől kezdve a feminizmus ún. második hulláma a társadalom figyelmét újfent ráirányította a minden közösségi döntésünkben és gyakorlatunkban megjelenő „szexizmusra”. Ez a második feminista mozgalom lépésről lépésre megmutatta az embereknek, hogy a nők alacsony száma a magas presztízsű szakmákban, vagy az, hogy férfitársaiknál kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, egyáltalán nem természetszerű következménye a nők biológiai és történelmi szerepének (mint anya és feleség), hanem jogtalan diszkrimináció, ami idejétmúlt kulturális sztereotípiákon alapszik.

Bár az Egyesült Államok közgondolkodását az elmúlt 150 évben sikerült mélyen átformálni, a biológiai és társadalmi nemmel kapcsolatos rejtett feltételezések még mindig mélyen beágyazódnak a kulturális párbeszédekbe, a szociális intézményekbe és az egyének gondolkozásmódjába, és ezek láthatatlanul, generációról generációra a férfiak kezében összpontosítják a hatalmat. Ezeket a rejtett feltevéseket hívom képletesen társadalmi nemi szemüvegeknek. Ezek nemcsak azt alakítják, ahogyan az emberek felfogják, értelmezik és megtárgyalják a körülöttük lévő társas világot, hanem – mivel a társadalmi intézményeink részét képezik – sokkal anyagiasabb dolgokat is befolyásolnak, például a bérezések alakulását vagy a közös gyermekek nevelésére fordított időt. Ezzel pedig magát a társadalmi valóságot formálják.

E könyv célja ezeket a szemüvegeket láthatóvá tenni, hogy megvizsgálhassuk őket, ne csak nézzünk velük. Csak akkor fogjuk végre megérteni, miért van még mindig szükségünk feminizmusra, ha átlátjuk azokat a mélyben húzódó, rendszerszintű folyamatokat, miáltal kultúránk a férfiak kezében tartja a hatalmat.

Az első szemüveg, ami beágyazódott minden kulturális tevékenységünkbe, társadalmi intézményünkbe és egyéni gondolkozásmódunkba, az androcentrizmus vagy férfiközpontúság szemüvege. Ez nem csak azt a történelmileg igazságtalan feltevést jelenti, hogy a férfiak lényegükből fakadóan felsőbbrendűek a nőknél, hanem ennél egy sokkal fenyegetőbb, burkolt vonatkozást is: a férfiakat és a férfiak tipikus élettapasztalatait semleges mérceként,

normaként határozza meg, míg a nőket és a nőkét ettől a normától eltérő, nemre specifikus elhajlásként definiálja. Így tehát nem arról van szó, hogy az androcentrizmus koncepciója a férfiakat felsőbbrendűnek, a nőket alsóbbrendűnek tekinti, hanem hogy a férfit és csak a férfit kezeli „emberként”, míg a nőt csak „valami másként”.

A második szemüveg a társadalmi nemi kettéosztás, a nemi polarizáció. Ez nemcsak azt a történelmileg megkérdőjelezhető feltevést hordozza, miszerinta nők és a férfiak alapvetően különböznek egymástól (akárcsak egy mágnes két pólusa), hanem ennek egy sokkal alattomosabb, rejtett vonatkozását is: hogy e feltételezett különbözőség társadalmi életünk rendező elveként szolgál. Így tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy a férfiakat és a nőket különbözőnek tekintjük, hanem ez a különbözőség a társadalmi élet olyan sok részletére telepszik rá, hogy a biológiai nemet és gyakorlatilag minden egyes emberi élettapasztalatot szoros kapocs köt össze. Példaként említhetjük a ruházkodási szokásokat, a társadalmi szerepeket és szerepvállalásokat, sőt akár az érzelmek kifejezését és a szexuális vágyak megélését is.

Végezetül a harmadik szemüveg a biológiai meghatározottság, ami a fenti két másik szemüveget értelemmel és jogosultsággal ruházza fel azáltal, hogy azokat a férfi és a nő eredendő biológiai természetének (esszenciájának) velejáró és elkerülhetetlen következményeként állítja be. Ez az a szemüveg, ami azelőtt Isten rendelésének szentsége volt, de újabban átlényegült ennek tudományos megfelelőjévé: az evolúció rendelésének szentségévé. Mint látni fogjuk, e könyv nem cáfol biológiai tényeket, de amellett fogok érvelni, hogy ezeknek nincs kőbe vésett jelentésük azon kívül, amit a kultúra tulajdonít ne-

kik, sem pedig szociális következményük azon túl, ami történelmileg és a jelenlegi társadalmi berendezkedésből adódóan rájuk rakódott.

Az androcentrizmus, a nemi kettéosztás és a biológiai meghatározottság szemüvegei két alapvető módon tartják rendszerszerűen a férfiak kezében a hatalmat. Egyrészt a tevékenységek és intézmények, amikbe beágyazódtak, automatikusan eltérő és egyenlőtlen élethelyzetekbe sodorják a nőket és a férfiakat. Másrészt pedig az egyén, miközben részévé válik a társadalomnak, lépésről lépésre magára veszi ezen látásmódokat, és akarva-akaratlan ezekkel összhangban lévő személyiséget alakít ki magának.

Természetesen nem minden amerikai férfi kezében van hatalom, így a szóhasználat, férfihatalom, valójában csak szűkkörűen értelmezendő arra, ami történelmileg a gazdag, fehér, heteroszexuális férfiak kezében volt és van, mivel ők azok, akik eredetileg létrehozták és most elsődlegesen fenntartják és kezelik nemzetünk kulturális és szociális intézményeit. Így tehát nemcsak egyedül a nők azok, akiket hátrányosan érint az Államok berendezkedése, hanem a szegények, a színesek és a szexuális kisebbségi csoportok tagjai is.

Ezek közül külön figyelmet érdemel a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű (röviden LMBT) emberek elnyomása, mivel az ő esetük egyenesen következik a fenti három elv alapján definiált azon fogalmakból, hogy mit jelent férfinak és nőnek lenni. Éppen ezért az ő helyzetük elemzése is szerves részét képezi ennek a könyvnek. A nőket a nemi alapú diszkrimináción kívül sok más elnyomás is sújthatja, így a társadalmi változásokkal foglalkozó utolsó fejezetben szó lesz a halmozott elnyomásokról is; azonban a hangsúly végig a férfihatalom és a nemi látásmódok vizsgálatán van.

Bár az összes példát az Amerikai Egyesült Államok történelméből, kultúrájából és mindennapjaiból hozom, ez nem jelenti azt, hogy ezek ne lennének igazak minden olyan ország társadalmára, mely a nyugati kultúrkör történelmi hagyományaira épül. Csaknem általánosan kijelenthetjük, hogy a társadalmi nemi szemüvegek gyakorlatilag minden, férfiak dominálta társadalomban jelen vannak.

A következő három fejezet bemutatja az egyes nemi szemüvegeket és azt, mennyire domináló a jelenlétük mind a történelmi, mind a jelenkori nyugati kultúrában. A biológiai meghatározottsággal fogom kezdeni, mert a nyugati világ szinte mindig a biológia szemszögéből közelítette meg a nőket és férfiakat érintő összes kérdést – éppen ezért először félre kell tennünk minden kulturális gyökerű elfogultságunkat a biológiával szemben, hogy a továbbiakat követni tudjuk.

A 2. fejezet tehát dokumentálja és leleplezi a biológiai elméletalkotók azon tartós gyakorlatát, hogy természetesnek és elkerülhetetlennek állítják be a szociológiai és gazdasági egyenlőtlenségeket a nemek között – ahelyett, hogy történelmi eredetűnek és megmásíthatónak ítélnék azokat. Teszik ezt azáltal, hogy túlhangsúlyozzák a biológiai különbségeket és alig tulajdonítanak fontosságot a múltbeli és jelenlegi szociális körülményeknek. Végül a fejezet felvázol egy olyan elképzelést, mely a biológia és a körülmények kölcsönhatásából kiindulva vezeti le a nemi egyenlőtlenségek kialakulásának történetét.

A 3. fejezet dokumentálja és felfedi az androcentrizmus szemüvegét a nyugati kultúrkör négy központi jelentőségű hagyományából kiindulva. Ezek: a zsidó-keresztény teológia, az ókori görög filozófia, a freudi pszichoanalitikus elmélet és az amerikai egyenjogúsági törvény története.

A társadalmi nemi kettéosztásról szóló 4. fejezet leírja, hogy az orvostudomány, a szexológia, a pszichiátria és a pszichológia egymással kölcsönható területei miképpen adtak tudományosan és orvosilag létjogosultságot nemcsak annak a kulturális elvárásnak, hogy a test (biológiai) nemének egyeznie kell a lélek (társadalmilag elvárt) nemével és nemi viselkedésmódjával, hanem annak is, hogy kizárólagosan a heteroszexualitást részesítik előnyben. Ez a fejezet tárgyalja azokat a modern kihívásokat is, amikkel a hagyományos orvostudománynak szembe kell néznie (ezek közé tartozik saját munkásságom is az

androgüniával és a nemi mintákkal kapcsolatban). Ezek egyrészt segítettek megingatni a nemi kettéosztással kapcsolatos hiedelmeket, másrészt viszont a feminista elméleti munkák között is egy olyan „nőközpontú” irányt képviselnek, mely már önmagában is nemileg polarizáló.

Az első néggyel ellentétben az 5. fejezet az egyének lelki fejlődésére koncentrál. Bemutatja az általam kifejlesztett elméletet arról, hogy a kultúrában jelenlévő szemüvegeket az egyének hogyan és miért teszik föl a saját szemükre. Ez a kulturális szemüvegek feltevésének elmélete, ami egy korábbi eredményem, a nemi minták elméletének részletesebb kifejtése és kiterjesztése. Azt vizsgálja, hogy az androcentrikus és a nemi kettéosztást erősítő társadalmi

gyakorlatok hogyan kényszerítik a társadalmi nemi szemüvegeket az egyénre neveltetése és a közösségbe való beilleszkedése során. Továbbá, hogy az egyén, aki felvette a szemüvegeket, hogyan és miért alakítja ki azután már önmagában a társadalmilag elvárt nemmel rendelkező személyiséget, megjelenést, androcentrikusan meghatározott heteroszexualitást és a homoszexualitástól való viszolygást.

Mivel azonban nem mindenki alkalmazkodik ezekhez a társadalmi konvenciókhoz, az 5. fejezetben megvizsgáljuk azoknak az esetét is, akik nem hajlandóak föltenni a szemüveget, és ezáltal egy, a társadalmi nemekkel összhangban nem lévő személyiséget alakítanak ki. Ez a csoport igencsak változatos. A leszbikus nőktől és meleg férfiaktól kezdve a biszexuálisokon és transzneműeken át ide tartozik mindenki, akinek az élete vagy magatartása valamilyen módon nem támasztja alá azt, hogy mit jelent „valódi” férfinak vagy nőnek lenni az androcentrizmus, társadalmi nemi kettéosztás és biológiai meghatározottság elve alapján.

Az utolsó, 6. fejezetben az előzőleg tárgyalt elméleti elemzésekből következő legnyilvánvalóbb gyakorlati előírásokat fogalmazom meg. Mivel a nők a modern nyugati társadalmakban nemileg semlegesnek tűnő, de valójában alattomosan androcentrikus stratégiák és gyakorlatok miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, amellett fogok érvelni, hogy a feministáknak át kell értelmezniük a nemi egyenlőtlenségekkel kapcsolatos vitát. Nem az az igazán lényeges, hogy van-e, és ha van, mi a különbség a férfiak és a nők között. A cél annak felismerése kell legyen, hogy az androcentrikus párbeszédek és intézmények hogyan alakítanak ki a férfi-nő különbségekből a nők számára hátrányos helyzeteket. Végezetül pedig érvelek nemcsak az androcentrizmus, hanem a társadalmi nemi kettősség felszámolása mellett is. Ez a könyv tehát nem pusztán egy kísérlet a hagyományok lerombolására, hanem egyben a saját személyes tervezetem egy új világ felépítésére.