Napjainkban egyre jobban kitolódik az időskor, amelyre az idősödő generáció fenyegetésként, szorongással gondol, miközben a fiatalabb generáció teherként az egyre növekvő számú időskorúra. Az idősödés nem kizárólag azt a kérdést veti fel, hogy milyen egyenlőtlenségek jellemzik az idősek korcsoportjait, vagy hogy az idősek hol helyezkednek el a társadalom átfogó egyenlőtlenségi rendszereiben, hanem azt is, hogy az idősödés, az időskor perspektívái milyen hatásokat gyakorolnak a fiatalabbakra, akik nagy valószínűséggel egyre hosszabb ideig lesznek majd idős emberek.

Krémer Balázs kiadónknál megjelenő újabb kötete az idősödés kérdéseit globális közpolitikai válságát általánosabb szociológiai és szociálpolitikai pozícióból vizsgálja, megtartva azt a szélesebb horizontot, amelyben az idősödés jelensége nem kizárólag magukról az idős emberekről szól, hanem az egész társadalom a gazdaság, a munkaerőpiac, a közpolitika, a kultúra változásainak kereteit is kijelöli.

Be kell valljam, hogy olykor kissé untam, terhessé vált, ahogyan és amennyi emléket felszakított az a semlegesnek és némiképp érdektelennek szánt válaszom, hogy az idősödéssel foglalkozom. És miután többször belesodródtam hasonló, érdekesnek induló, de később unalmassá váló, idősekről szóló anekdotázásba, megtanultam egy mentő közbeszólást, amely aztán más irányba terelte a beszélgetéseket. Körülbelül így szólt: Tudod, ez ügyben nagyon érdekes anyagokkal találkoztam 2012-ből, ami az idősek nemzetközi éve volt. Azután hosszú ideig kerestem, mi maradt meg ebből 2013-ra, de nem találtam túl érdekes dolgokat. Mígnem felleltem 2013 legfontosabb idősügyi hírét, amely szerint Mick Jagger, a Rolling Stones legfiatalabb tagja, augusztusban betöltötte hetvenedik életévét, amit a következő koncertkörútjukra való felkészülés közben ünnepeltek meg. Amire a tipikus válasz az volt, hogy: Na ne! Tényleg nem gondoltam volna! Meg hogy Hogy is van ez? Nos, hát erről fog szólni ez a könyv.