C. G. Jung szimbólumértelmezésének és a fogalmi metaforák elméletének összevetése

Mindennapi beszédünket és gondolkodásunkat át- meg áthatja a szimbólumok és metaforák rendszere. A hétköznapi metaforák vizsgálata arra a belátásra vezet, hogy a képes kifejezések – mint például a nagy utat tett meg, mérföldkőhöz érkezett, vagy az eltévelyedett, tévúton jár – nemcsak tetszetős nyelvi díszítőelemek, hanem a hatékony kommunikáció nélkülözhetetlen eszközei, amelyek egyszersmind megnyitják az utat az emberi lélek rejtett dimenziói felé.

A fenti példák a kognitív nyelvészet szerint két fogalom, az “élet” és az “utazás” metaforikus összekapcsolódásának nyelvi megnyilvánulásai. Ezzel párhuzamosan a pszichológiában egy utazásról, útról szóló álomkép vagy fantáziakép általában az életnek, egy hosszan tartó belső folyamatnak, fejlődésnek lehet a szimbolikus megjelenítője.

Egy álombéli, vagy a fantáziában megszülető szimbólumkép sejtelmes és ködbe vesző világa a pszichében formálódik ki, s valamilyen jelentést hordoz, ám a csupán félig tudatosult lelki tartalmakat szavakba önteni nem egyszerű feladat. A fogalmi metaforák működésének ismerete a pszichológusok számára segíthet a szimbolikus jelentés nyelvi megragadásában, a kognitív nyelvészet számára pedig olyan módszert kínál a könyv, amely újabb metaforikus jelentésrétegek felderítésére ad lehetőséget.

A nyelvészet és pszichológia iránt érdeklődő olvasó számára a psziché és az elme működésének egy különleges mechanizmusát tárja fel a szerző: azt a folyamatot, amely a tudattalan nehezen megragadható tartalmaitól a tudatban megfogalmazott szavakig vezet. A pszichológiában ez a folyamat a tudatosítás mozzanata, amely a lélek mélységeit segít felszínre hozni és feldolgozni, a nyelvészetben pedig a jelentésalkotás és jelentésbővülés jelensége, amely lehetőséget ad arra, hogy a világot fogalmilag egyre mélyebben ismerhessük meg és sajátíthassuk el.