Szomatizáció és funkcionális stresszbetegségek

A „megmagyarázhatatlan testi tünetek”, szaknyelven szomatizációs zavarok vagy funkcionális stresszbetegségek előfordulása az orvosi alapellátásban igen magas (25-35, egyes felmérések szerint 50%). A szomatizációs zavarok jelentős szenvedéssel járnak; a betegre, környezetére, az orvosra, az egészségügyre, és a társadalomra óriási morális és anyagi terhet rónak. A kötet tanulmányai – modern kutatások fényében – cáfolják az a „kizárásos alapú” megközelítést, amely megmagyarázhatatlannak minősíti a „megfelelő kivizsgálás után ismert betegségek diagnosztikus kategóriába nem illeszthető "testi tüneteket”. A szomatizációt eredetileg pszichiátriai kórképnek tekintették. Az elmúlt néhány évben a szakorvosi ellátásban (így reumatológia, gasztroenterológia, immunológia területén) a 'funkcionális szindrómák' olyan új diagnosztikus kategóriái jelentek meg, amelyek tünetei mind egymással, mind a szomatizációs zavarok tüneteivel átfedésben vannak. Ilyenek a krónikus fáradtság szindróma, a fájdalom szindrómák, a fibromialgia, az irritábilis vastagbél szindróma, vagy a töbszörös kémiai szenzivitás. Az új diagnosztikus kategóriák a szomatizációt kiváltó okok egységes rendszerének feltárásához és hatékony terápiás eljárások kialakításához vezettek. A szomatizáció értelmezésében, kutatásában és kezelésében eljött a paradigmaváltás ideje. A megmagyarázhatatlan testi tünetek szindrómájának első leírása (Briquet, 1859) óta közel másfél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a szaktudományok megfejtsék a szomatizáció rejtélyét. A szöveggyűjtemény 29 tanulmánya az elmúlt évtized kutatási és terápiás eedményeit mutatja be.