A Magyar lelkiállapot 2013 című kötet részben tisztelgés egy nagyszabású életmű előtt, részben kötelesség, részben figyelemfelkeltő tájékoztató a hazai testi-lelki egészség különböző mutatóiról. Kopp Mária professzorasszony, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének alapítója és másfél évtizeden át vezetője, szociológus férjével, Skrabski Árpáddal együtt kezdte feltérképezni a magyarság egészségi állapotát mintegy két évtizede. Ezek a felmérések aztán hétévente ismétlődtek, igen fontos eredményeket szolgáltattak, hatalmas, reprezentatív mintán készültek. A bennük foglalt adatok rámutattak a legnagyobb egészségügyi kockázatokra, a fejlesztésekre váró területekre, kihívásokra. Mivel Kopp Mária egy éve nincs már közöttünk, megkezdett munkáját folytatni kötelességünk. A rendszeres felmérések egyrészt látleletet adnak, a nemzet keresztmetszeti képe jelenik meg az aktuális egészségi állapotról, másrészt a korábbi felmérésekből levonható következtetések, tendenciák hosszabb távú egészségügyi tervezés alapjait vetik meg.

A kötet közvetlen előzménye 2008-ban jelent meg, hasonló címmel (Magyar lelkiállapot 2008). A jelenlegi kutatás szintén országos reprezentatív mintán készült, s a munkában elsősorban a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatói, oktatói vettek részt. Igen széles területet ölelnek fel a bemutatott vizsgálatok, a test és lélek kapcsolatának számos példáját nyújtva az olvasónak. Ez a kapcsolat a mai kutatások fényében sokkal szorosabb, mint azt korábban gondoltuk. Újabb tudományágak jelennek meg, amelyek a testi állapotok lelki, társadalmi-kulturális és spirituális háttérmechanizmusait térképezik fel (gondoljunk például a modern idegtudományokra). Jó lenne, ha a kötet adatait és azok üzeneteit figyelembe venné a hazai népegészségügy, illetve az egész társadalom. Hol állunk most, merrefelé tartunk? Mik az aktuális feladatok? Hová lenne szükség nagyobb erőforrásokat csoportosítani? Sok részterület megjelenik az alapos kötetben. Az adatok nem csupán a pszichológus szakemberek érdeklődésére tarthatnak számot, hanem az orvostudomány legkülönbözőbb ágaiban dolgozók számára is szemléletformáló forrást jelenthetnek.