Egy életem, egy halálom… Az olvasó „szöveggyűjteményt” tart a kezében, a szó szoros értelmében: olyan szövegek gyűjteményét, amelyeket szerzőik a 2009-es szegedi „Kultúrák Közötti Kommunikáció” című személyközpontú találkozó alkalmából készítettek, vagy elevenítettek fel, abból a célból, hogy a tematikus üléseken folyó beszélgetés, vita tartalmasabb, célratörőbb lehessen. A gyűjtemény ezért némileg esetleges és egyenetlen színvonalú, de talán éppen ily módon tükrözi a személyközpontú megközelítés hazai helyzetének valóságát. (A kötet végén található két angol nyelvű dolgozat betekintést enged abba, hogy mivel foglalkoznak az irányzat külföldi képviselői.) Az írások az élet és halál lényeges kérdéseit érintik. Minthogy az összejövetel sok résztvevője pedagógus, így szinte természetes, hogy a tanulóközpontú iskola szükségessége, lehetőségei megfelelő súllyal szerepelnek a kötetben. De a kötet tematikája átfogja a „szülés-születés misztériuma” és „az élet nagyon értékes utolsó pillanatai” között feszülő gazdag sokszínűséget—a szeretet és igazság kérdését, a konfliktusok megoldásának lehetőségeit…stb.—, bizonyítva, hogy a személyközpontú megközelítésnek van mondanivalója mindazoknak, akik komolyan veszik a mondókát: „Egy életem, egy halálom, boldogságom megtalálom.”