Az orvosok időnként megtisztelik kollégáikat azzal, hogy elneveznek róluk valamit - természetesen betegséget. Alois Alzheimer, James Parkinson, Szergej Korszakov, George Gilles de la Tourette vagy Hans Asperger valaha mind-mind hús-vér emberek voltak, ám a nevük mára puszta szakkifejezéssé vált, amely valamilyen betegséget, szindrómát, rendellenességet jelöl. Senki sem emlékszik az életükre, arra, hogy milyen körülmények között fedeztek is fel valamit. Lebilincselő új művében a Magyarországon is jól ismert holland pszichológus-esszéista, Douwe Draaisma tizenhárom ilyen "név" életét rekonstruálta az agykutatás és a lélekgyógyászat világából. Megnézte, mit is fedeztek fel pontosan, kik voltak a betegeik. Világossá vált, hogy egy tünetcsoport felismerése, egyértelmű azonosítása sajátos attitűdöt és lelkiállapotot feltételez; egy bizonyos szemmel nézve maguk a felfedezők is "kizökkent elmék". Az olyan orvosoknak, mint Parkinson, Alzheimer, Korszakov vagy Asperger, de kevésbé ismert kollégáiknak is, mint Capgras vagy Clérambault, volt egy sajátos képessége: betegségtörténeteiket olvasva azon kapjuk magunkat, hogy a páciensek belopóztak a fejünkbe, és ott is maradnak. A Kizökkent elmék érdekesen, meghökkentően és közben megindítóan ábrázolja az agykutatás történetének fontos fejezeteit. A kötet egyben érdekesen világítja meg a pszichológia, pszichiátria tudományágának belső világát, hatalmi küzdelmeit is.