Bevezetés: Hamupipőke vagy Szent Dimpna 5

ELSŐ RÉSZ. A MINDENNAPOS VALÓSÁG

1. Az előfordulás gyakorisága 8

2. A kár kérdése 20

3. A felelősség kérdése 31

4. Az apa uralma 43

MÁSODIK RÉSZ. A LÁNYOK ÉLETE

5. Inceszt-apák és családjuk 54

6. A lányok öröksége 79

7. Csábító apák és családjaik 88

HARMADIK RÉSZ. A TITOK MEGTÖRÉSE

8. A feltárást követő krízis 102

9. A családok rehabilitációja 115

10. Büntető igazságszolgáltatás 130

11. Az áldozatok gyógyulása 144

12. A szexuális abúzus megelőzése 162

Utószó: Az inceszt megértése húsz évvel később 175

Jegyzetek 191

Név- és tárgyszójegyzék 211

Hamupipőke vagy Szent Dimpna

Mély vízen át nincsen gázló,
végtelen mezőn nincs megálló.
Apró köveknek száma nincsen,
szép leánynak rokona sincsen.
           —Szlovén népdal

Minden kislány ismeri Hamupipőke történetét, akit gonosz mostohaanyja és mostohanővérei sanyargatnak, és végül a hős herceg menti meg.¹ Amit a kislányok évszázadok óta megtanulhatnak ebből a meséből: várjanak „a férfira”, mert a nőktől nem jöhet semmi jó. A ma népszerű Hamupipőke-történet más változatában a mese úgy kezdődik, hogy a kislány jóságos és csodaszép anyja meghal, ő pedig ágacskát ültet a sírra, és minden nap könnyeivel öntözi; az ágacska védelmező fává nő és menedékül szolgál neki, mivel megözvegyült apa egy kegyetlen mostohát választ. Megint más változatban² az apa, keresve elhunyt asszonyának hű mását, a saját kislányát kívánja feleségül. Hogy eltérítse szándékától, a lány egyre szebb ruhákat kér ajándékba, végül elszökik, rangrejtve végez alantas munkát egy idegen országban, várva megmentőjét. Hamupipőkéhez hasonlóan akkor fedezik fel, amikor elmegy egy bálba, az apjától kapott gyönyörű ruhában.

Ugyanez a legenda fennmaradt a keresztény mártírológiában is, Szent Dimpna történeteként. A mese röviden: Dimpna, egy ír pogány király és egy keresztény hercegnő lánya árván marad, mígnem mélyen gyászoló apja észre nem veszi rendkívüli hasonlóságát az anyjához. Úgy dönt, hogy feleségül veszi – a lány álruhában menekül, és az erdő közepén húzódik meg a gyóntatója, Gereberus kíséretében. Amikor a feldúlt király rájuk lel, de a lány újra visszautasítja őt, megparancsolja az embereinek, hogy mindkettőjüket öljék meg. Gereberusszal végeznek is, de senki nem mer Dimpnára kezet emelni, úgyhogy a király maga fejezi le, a tetemét ott hagyva a vadaknak. A monda szerint Dimpna mindössze tizenöt éves volt.³

Mint sok mártírt, őt is először a köznép kezdte szentként tisztelni (már a 13. században, Németalföldön), később az egyház is felszentelte, ezzel együtt a története nem „hitelesített”. Nincsen róla írásos feljegyzés – talán nem is létezett. Ez azonban nem számít. Azért tekintettek rá szentként, mert számtalan nő valós tapasztalatát testesítette meg: női mártír, aki ellenáll az erőszaknak, a kényszerházasságnak, az incesztnek, még az élete árán is.

Igen találó, hogy az elmebetegek védőszentje egy inceszt-áldozat legyen. Senki sem élheti át jobban nála, mit jelent az érzelmi kín, mit jelent árvának lenni, az otthonából elűzetve bujdosóként, száműzöttként élni. Azok számára, akik kimondhatatlan titkok súlya alatt élnek, Szent Dimpna a népi tapasztalatokat testesíti meg. A története már számtalanszor megtörtént korábban. Ezért ajánljuk ezt a könyvet mindazon névtelen nőknek, akik az inceszt áldozatai lettek.

Nehéz szenvtelenül írni az incesztről. Nemcsak a folklórban és a mítoszokban visszatérő téma, hanem az ideológiában is. Úgy éreztük, hogy teljesen helyes itt egy nyíltan nőközpontú – feminista – perspektíva. A férfi felsőbbrendűség és a nők elnyomásának megértése nélkül lehetetlen megmagyarázni, miért túlnyomó többségben a férfiak (nagybácsik, idősebb testvérek, nevelőapák és apák) az inceszt elkövetői, és miért a fiatal nők (unokahúgok, fiatalabb lánytestvérek, gyermeklányok) az áldozatok. Feminista elemzés nélkül az sem érthető, miért hallgatták el olyan sokáig az inceszt valóságát még a kutatásban is, miért kellett a téma nyilvános megvitatásához a női egyenjogúsági mozgalom feltörése, és miért éppen a népszerű férfimagazinok, valamint a velük szorosan együttműködő, kizárólag férfiakból álló Institute for Sex Research lettek az inceszt közelmúltbeli mentegetői.

Az inceszt megértése bizonyos alapvető feltevéseken is nyugszik a szülők hatalmáról és a gyerekek szükségleteiről. Magától értetődőnek tekintjük, hogy előbbieknek sok jár, utóbbiaknak meg kevés. Ez elkerülhetetlen biológiai tény: a kicsik teljes mértékben függenek a gondviselőiktől. Az is általánosan elfogadott, hogy a gyerekeknek az egészséges fejlődéshez szükségük van szüleik feltétel nélküli védelmére és gondoskodására, és ez nem kölcsönös. Amit a szülők cserébe kaphatnak, a sok öröm a gyermeknevelésben. Amikor egy szülő arra kényszeríti a gyermekét, hogy dolgozzon a család eltartásáért, az színtiszta kizsákmányolása. Amikor pedig arra, hogy kielégítse a szexuális kívánságait, az az emberi lét legbotrányosabbika, az inceszt.

Az inceszt – bűncselekmény! Az „elkövető” és „áldozat” kifejezések pontosan írják le ezt a helyzetet, még ha sokan kifogásolják is ezt a kategorikus nyelvezetet. Bár igaz, hogy a lányát szexuálisan bántalmazó apa identitása nem pusztán a bűnelkövetőé, és a másik identitása sem merül ki az áldozati státusában, az inceszt kapcsán ezeket kell használnunk, hogy egyértelmű legyen, kié a felelősség.

Az apa–lánya (és hasonlóképpen, a nagybácsi–unokahúg, és a hasonlók) nemcsak a leggyakrabban jelentett nemierőszak-típus, hanem a nők szexuális áldozattá válásának iskolapéldája. A lehető legegyenlőtlenebb viszonyok egyike. Nem véletlen, hogy az inceszt a leggyakrabban pontosan olyan kapcsolatokban fordul elő, ahol a nő a legkiszolgáltatottabb. A tényleges cselekmény lehet erőszakos vagy gyengéd, fájdalmas vagy kellemes, de mindig elkerülhetetlenül romboló a gyermek számára. Arra kényszerítik, hogy a testével fizessen a gondoskodásért, amit feltétel nélkül kellene kapnia. Ezzel tönkremegy a kettőjük közötti védelmező kötelék. Az áldozat szemszögéből az inceszt – prostitúció.

A jelen tárgyalás körén kívül esnek azok a ritka esetek, amikor beleegyező, felnőtt vérrokonok között jön létre szexuális kapcsolat. Ezek gyakori témái a pornográf videóknak, és rejtett céljuk az inceszt-tabu alóli felszabadítás. Az inceszt-esetek túlnyomó többsége azonban évekkel a beleegyezési korhatár előtt kezdődik. Éppen ezért – mivel a hangsúly a kiszolgáltatottságon van – nem foglalkozunk azokkal a spontán felfedező szexuális játékokkal sem, amik közel egykorú testvérek között zajlanak. Az inceszt borzalma nem a szexuális cselekedetben rejlik, hanem a gyermekek kizsákmányolásában és a szülői szeretet eltorzulásában.