Ebben a könyvben időutazásra indulunk. A pszichoszomatika múltjába merülve együtt haladunk végig a szerző szakmai életútján, amely összefonódott a hazai pszichoszomatikus szemlélet és orvosi gyakorlat történetével. Lesznek olyan (nagyobb részt szakember) olvasók, akik a hazai történet átélői voltak, sorstársak és élményrészesek. Számukra a szellemi út személyes emlékezésbe merülhet. Lesznek azonban olyan ifjú szakemberek (remélhetőleg sokan), sőt érdeklődő laikusok is számosan, akik ráámulnak arra, miképp működik a hegeli „megszüntetve megőrzés” csodája. Mióta ember embert gyógyít, időtlen érvényességgel ugyanazt fogalmazza meg, mint a pszichoszomatika tette és teszi. Történetileg, sőt történelmileg, szellemi irányzatfüggően más és más elnevezéssel újra tudatosítja ugyanazt, az időtlenül érvényeset: a humánus gyógyításnak az emberi teljességet kell szolgálnia, ember és kapcsolatközpontú együttműködésnek kell lennie. … Ha az ember testi-lelki-kapcsolati, szellemi (spirituális) egység, akkor a gyógyításnak valamennyi dimenzióra ki kell terjednie, leginkább pedig az embert mint teljességet és páratlanul egyszerit szolgálnia.