Talán nincs más történelmi esemény, amelyről annyit írtak volna, mint erről a szörnyű népirtásról. Nehéz meghatározni, ki tekinthető „szakembernek” a témával kapcsolatban, ezért a holokauszt reprezentációjáról szóló áttekintéshez multidiszciplináris nyitottságra van szükség.

Kötetünk első része a történeti-historiográfiai, második a szociálpszichológiai, harmadik pedig az emlékezettel és az ábrázolással kapcsolatos szakirodalomba nyújt bepillantást. A holokauszt emlékezetéről és ábrázolásáról szóló érzékeny tanulmányok felhívják a figyelmünket a nézőpont problémájára: az áldozatok tapasztalatai nehezen megközelíthetőek, az elkövetők nézőpontja dominál a fennmaradt dokumentumokban, és a mindenkori jelen nézőpontja befolyásolja a múlt értelmezését. A holokauszt „megértése” nemcsak lehetőségünk, hanem kötelességünk is, hiszen – Primo Levi gyakran idézett figyelmeztetése szerint – „megesett, tehát megeshet újra”, és mi más akadályozhatja meg, hogy újra megessen, mint az okok feltárása, az oktatás és az emlékezés.