Jerome Groopman, a neves amerikai főorvos annak a kérdésnek eredt a nyomába, hogy az orvosok vajon milyen gondolatmenetek során állítják fel betegeik diagnózisát. Az orvosképzésben tanított módszerek alkalmazásán túl a szerző arra volt kíváncsi, mennyire befolyásolja e döntési mechanizmust az orvos pillanatnyi hangulata, napi rutinja, a pácienshez fűződő viszonya – és nem utolsósorban a betegtől kapott, talán jelentéktelennek tűnő információk. Hiszen az orvos sem tévedhetetlen, és igenis követhet el hibákat; ezért is fontos, ha a beteg tudja, minek alapján dönt orvosa, és hogyan segítheti őt ebben. Bár a könyv elsősorban laikusoknak szól, orvosok és más, az egészségügyben dolgozó szakemberek is haszonnal forgathatják.

Groopman, akinek több mint százötven cikke jelent már meg a The New Yorker, a Washington Post és a New York Times hasábjain, most arra biztatja az olvasót, hogy kommunikáljon orvosával, és bátran kérdezzen tőle, mert a tiszteletteljes, néma hallgatással önmagát fosztja meg a hatékony gyógyulás lehetőségétől. Aki megfogadja tanácsait, az másképp tekint majd orvosára; ezzel pedig mindkét fél csak nyerhet.