Előszó (Lawrence S. Kubie) 5

Bevezetés (Jay Haley) 7

Mély hipnózis és annak előidézése 9

A hipnózis hasznosításának technikái 34

Egy transz indukciója és részletes megbeszélése 51

Pantomimia a hipnózisban és következményeik 75

Két érdekes technika:: „Meglepetés” és „Barátom, John” 80

A zavarkeltés technikája 92

Egy konkrét amnézia vizsgálata 103

Hipnotikusan elõidézett kísérleti neurózis tanulmányozása ejaculatio praecox esetében 109

Automatikus rajzolás kényszercselekvéssel kombinált depresszió kezelésében 115

Pszeudo-orientáció az időben, mint hipnoterápiás eljárás 128

A rövid hipnoterápia speciális technikái 143

Egy enuretikus pár indirekt hipnoterápiája 159

A hipnózis naturális technikái 162

Hipnózis alkalmazása fájdalmas végstádiumokban 167

A felelősség terhe a hatékony pszichoterápiában 172

Tünetek használata a hipnoterápiában 176

Vegyítő technika a tünetek korrekciójában és a fájdalomcsillapításban 184

A tanulmányok forrása 194

Kommentár M. H. Erickson írásaihoz (Jay Haley) 195

Tárgyszójegyzék 213

Több mint harminc éves az a megtiszteltetés, hogy figyelemmel kísérhetem Milton H. Erickson munkásságának fejlődését, és néhány alkalommal némileg osztozhattam is benne.

A hipnotikus jelenségek tanulmányozásának egyik furcsasága, hogy meglepően sokan felhagynak vele. Egy ideig ezen a területen dolgoznak, de aztán átváltanak egy másikra. Ennek egyik oka az lehet, hogy a hipnózis jelensége sok lelkes, de laikus amatőrt izgat – de ők elsősorban szórakozásként használják.

Egy másik ok talán az, hogy ezen a területen – mint minden pszichológiai manipulációban – ritkán sikerül egészséges egyensúlyt tartani az alap- és az alkalmazott kutatás között. Az érintettek türelmetlenül vágynak azonnali („gyakorlati”) eredményekre és ez fájdalmas csalódásokhoz vezet. Erickson érdeklődése és munkája figyelemre méltóan mentes e hibától. Ahhoz, hogy valaki hipnózissal foglalkozzon, különleges kitartásra van szükség. Az ő elköteleződése a hipnózis tünettanának feltárása iránt szinte egyedülállóa modern orvostudományban. Ez a kötet több mint negyven éves türelmes vizsgálódás összegzése és hosszú évek óta a legjobb gyûjtemény, ami aklinikai hipnózisról megjelent.

Senki, aki a hipnózist vizsgálja vagy alkalmazza, nem engedheti meg magának, hogy ne tanulmányozza alaposan ezt a kötetet. Ismételjük: alaposan és ismételten. Nem csak annak szükséges ez, aki dolgozik ezzel a módszerrel, hiszen Erickson kutatásai sokat elmondanak a személyiség szerveződéséről, annak hangsúlybeli eltolódásairól, a szimbolikus és aszimbolikus mûködés különféle szintjei közötti változó kölcsönhatásokról, és különösen a pretudatosfeldolgozás szerepéről. Mint minden értékes klinikai és kísérleti munka esetében, az olvasó nemcsak akkor tanul, amikor egyetért a megfigyelő értelmezéseivel,hanem akkor is, amikor nem.

A kötet összeállításakor néhány kihagyás elkerülhetetlen volt; néhány dolgot pedig felületesen kezeltünk. Ezek közül kiemelném, hogy a hipnotikus állapot objektív kritériumainak és az indukció különféle lefolyásának részletesebbvizsgálatára és összehasonlítására lenne szükség (például a tudatosanszínlelt és a hisztériás, azaz teljesen tudattalan fajták közötti fontos különbségtételre).

Van itt egy különösen nehéz probléma: a pretudatos szimuláció kérdése. Valamennyi mélyen a hipnózis megoldatlan problémáihoz tartozik. Ezen a ponton kísértést érzek arra, hogy a múltból a jövőbe tekintsek. Egészen a közelmúltig a hipnózis kutatásában kénytelenek voltunk bonyolult eseményekgyors sorozatáról szóló, torzító visszaemlékezésekre támaszkodni,amikben a megfigyelők maguk is érzelmileg érintettek. Nem olyan alap,amelyre bármilyen tudományt építeni lehet – ennek fényében szinte csoda,hogy el lehetett érni bármiféle előrelépést. A jövőben a mostaninál hitelesebb adatokra lesz szükség, amikhez a már most is részben használt modern eszközök lehetőséget teremtenek.

Nyilvánvaló, hogy ha az itt közölt kísérleteket ma végeznénk, az időt rablójegyzőkönyvezés kiváltható lenne a magnó- és videofelvételekből kinyerhető adatokkal. A valamikori, kézzel írott jegyzetek derék helyettesítői ezeknek,de nem egyenértékûek velük, mert szinte lehetetlen elkerülni az észlelési,visszaemlékezési és beszámolási hibákat (vagy tudattalan ellensúlyozásukat). Ráadásul, ha a viselkedés rövid pillanata egyszer már elmúlt, soha nem lehetett újra megörökíteni. Ma már valóság, hogy az elsődleges adatok valamilyenállandó és reprodukálható formában rögzíthetők és mind maga a vizsgáló, mind mások számára elérhetők. Így akármennyi utánvizsgálat is lehetséges.

Tény, hogy a hipnózisról alkotott ismereteink fejlődtek, éppen az ebben a kötetben leírt munkáknak köszönhetően. A múlt legjobbját képviselik, amire a jövő nagyobb precizitása egy új tudományt fog építeni.

Lawrence S. Kubie, M. D.