A könyv egy kamaszfiú haldoklásának megrendítő, ugyanakkor számtalan tanulsággal szolgáló története: a súlyosan beteg gyermek küzdelme betegséggel, halállal. Átütő erejű, hiteles képet kapunk a folyamatról – olyan, mintha magunk is részesei lennénk az eseményeknek: együtt kételkedünk, reménykedünk, haragszunk és félünk Marcival és környezetével, birkózunk a halállal. A család és a szakemberek (pszichológus, orvos, ápolószemélyzet) ritkán képesek megfelelően kezelni a közelgő halál tényét: rémületük és bizonytalanságuk tovább mélyíti a gyermek félelmét. Az édesanyával például olyan váratlanul és kertelés nélkül közölték Marci diagnózisát, hogy a traumától öngyilkosságot kísérelt meg, napokig nem tudott odamenni a betegágyhoz. A fiú halála óta harminc év telt el, és a szerző azt a folyamatot is elemzi, ahogyan e hosszú idő alatt Marci elvesztését feldolgozták családjának tagjai, hiszen a halállal való szembenézés: örök.