Lassan ötven évet eltöltve az emberi bajok lelki gyökérzetének labirintusában – vizsgálatokkal, gyógyítással, és főleg elmélkedéssel – még mindig meglep, mennyire hajlamosak vagyunk túlbonyolítani a helyzetet. Ez igaz azokra is, akiket e bajok sújtanak, de még nagyobb a gyógyítók felelőssége. Utóbbiak azok, akik minduntalan felkapják az új – pontosabban újnak kikiáltott – terápiás módszereket. Sajnálatosan a pszichoterápia, és tulajdonképpen az egész humán segítés „puha” tudomány. A „lélek mérnökeinek” nincs olyan szerencséjük, mint, teszem azt, egy hídépítőnek. Ha egy sztatikus rosszul kalkulál, az a számításokat átnézve tetten érhető és korrigálható. Egy terapeuta ügyetlenségének vagy torzításainak gyakorlatilag nincsen ilyen kontrollja.

Ezen a helyzeten sokat javítana, ha a terapeuták hívebbek lennének az angol mondáshoz: „keep it simple”. Értelme szerint: kövesd az egyszerű megoldást. A pszichoterápiás dzsungelben ilyen jól kijelölt, világos ösvény az autogén tréning (AT). Kimunkálása óta majdnem száz év telt el, azóta bizonyít. Nem olyan divatos, mint a jóga vagy a zen, pedig alkalmazásához nem kell világszemléletet váltani, új filozófiákat tanulni, nyelvi közegükből kiragadott szavakat, fogalmakat használni. Ez az összeállítás azokat kísérli meg támogatni, akik a lelki bajokat a relaxáció és az önkontroll módszerével igyekeznek uralni. A pontosság kedvéért tegyük hozzá: az AT, mint „fedő eljárás” megtanulása semmilyen módon nem hat ellene annak, hogy az érintettek használják nehézségeik uralásának másik fő lehetőségét, a „kibeszélést” – utóbbira egy briliáns példa Freud története Katharináról (Freud-füzetek 12, Animula).

Az alábbi ismertetés az elméleti alapokra csak a legszükségesebb mértékben hivatkozik, az AT lehetőségeinek és korlátainak megjelölésével. A gyakorlati kivitelezést a klasszikus, azaz J. Schultz leírása szerint ismerteti, nem tagadva, hogy természetesen az AT-nek is számos további, hasznos módosítása létezik.