Nekünk elsőre sikerülni fog! Vagy másodikra... A biztonság kedvéért: hőmérőzés. Az orvos kedvéért: hormonkezelés. Mások gyerekeihez: mosolygós gratuláció. Félelemből: inszemináció. Dacból: természetgyógyász. Végső kétségbeesésből: pszichológus. Immáron elkerülhetetlen: az első lombik. Figyelem elterelésnek: tanulás. Kérdezősködő rokonoknak: könnyed válaszok. Még mindig reménykedve: második lombik. Azután: élni tovább.

Meggyőződés nélkül: készülni a harmadikra. Mindezek után: létezhet-e csoda?

Fórumozók hozzászólásai a szerző internetes bejegyzéséhez:

"Meglepődtem egy kicsit, hogy volt erőd leírni mindazt, amin átmentél. Ez olyan, mintha valakit kétszer ütne el a vonat."

"Köszönöm, hogy megosztottad a történeted velünk, egy kicsit enyhíti a lelkifurdalást, amit érzek, ha terhes nőt látok, vagy éppen a kolléganőmet búcsúztatjuk, mert szülni készül, és valami meghatározhatatlant érzek a gyomrom tájékán."

"Most ott tartok, mindegy milyen jegyű és nemű, mikor születik, csak egészséges legyen, és végre LEGYEN!"