Értékelés az iskolában

A magunk részéről mindennél fontosabbnak tartjuk a felnövekvő nemzedékek testi-lelki-szellemi egészségét. Amikor az intézményes nevelésben, mindenekelőtt az iskolában tetten érhető „fekete pedagógiáról” beszélünk, ezt nem azért tesszük, hogy megingassuk az iskolába, a pedagógusokba vetett bizalmat. Nem az iskola, nem a pedagógusok rosszak. Az azonban nem tagadható, hogy vannak olyan körülmények, vannak olyan pedagógusok által alkalmazott eljárások, amelyek a diákok számára ártalmasak. Mindössze erre szeretnénk a figyelmet felhívni. Arra törekedtünk, hogy ne valamiféle külső zsinórmértékhez (az ideális, vagy az általunk megfelelőnek tartott hatásrendszerhez) viszonyítsunk, hanem a valódi események, folyamatok felől próbáljunk meg közelíteni az iskolai „fekete pedagógia” jelenségvilágához. Igyekszünk tehát mindenfajta normatív megközelítést elkerülni a megismerésben is, hiszen a tanulói élményekben tükröződő valóság tanulmányozásából következtethetünk az iskolai „fekete pedagógiai” hatások természetére, jellegére. S lehetőleg kerüljük a a normativitást a konzekvenciák megfogalmazásában is: tisztában vagyunk azzal, hogy a „fekete pedagógiai” hatások csökkentésére, felszámolására alkalmas eljárásokat csak az elméleti és gyakorlati szakemberek – az iskolák egyedi gyakorlatát is elemző, ahhoz is igazodó – közös gondolkodásában lehet kimunkálni.