A pszichoanalízisről egy kliens megjegyzése alapján a kezdetektől tudjuk, hogy beszélgető kúra. Mégis, fél évszázadon keresztül valamiféle naiv realisztikus világképi keretben nem az volt a fontos, ami a terápiás interakcióban történik, hanem amit ez a kliens súlyos, mintegy ontológiai valóságáról, rögzüléseiről, áttételeiről, fejlődéséről tükröz.

Ezt a helyzetet két mozzanat változtatta meg. Az egyik alulról, a dívány alá rejtett magnetofonból indult. Mahl s a nyelvész Hockett az 1950-es években kezdte klinikai beszélgetések során a habozásokat s hibázásokat mint a konfliktusok jegyeit tetten érni. A másik mozzanat a filozófia és az irodalomértelmezés világából eredt. Paul Ricoeur 1967-es könyve a freudi klinikai értelmező munkát az irodalmi műértelmezéshez hasonlítja, s ezzel elindítja a klinikai munkán belül is az elbeszélő fordulatot. A kliens egy élettörténetet ad elő egy sajátos perspektívából, s a terápia során egy új történet kialakítása zajlik.

Ezt az elbeszélő fordulatot valósította meg a magyar klinikumban Lust Iván, valamint szövegelemzési eszközök kidolgozásával a szociálpszichológiában László János. Berán Eszter és Unoka Zsolt könyve a klinikai narratív fordulat új szintje s új színtézise. Szintézisük elméletileg sok újat hoz. Összekapcsolják a klinikai narratív kutatást a mai „kemény kognitív” emlékezetlélektan epizodikus és önéletrajzi konstrukciókat elemző törekvéseivel, s a klinikai beszélgetés mint társalgási kontextus William Labov indította szabályközpontú elemzésével.

A könyv klinikus olvasóinak azonban még fontosabb a könyv klinikai anyaga és a kínált elemzési módszerek. Itt már nem egyedi beszélgetési példákról van szó, s nem a klinikus intuiciójának ’narratív rizsával’ való megtámogatásáról. Szisztematikusan rögzített szövegeket kapunk, melyekhez jól követhető s mindenütt indokolt „nyelvtanozó elemzés” révén kapcsolódik egy olyan kódolás, ami a feszültségek nyelvi jegyeit a segítséget kereső ember perspektívakeresésének tüneteiként mutatja be.

A kötet elméleti útmutató, elgondolkoztató klinikai tárház és a klinikusok új elemzéseinek kis kátéja. Remélhetőleg sok feszültségjegyet nem mutató beszélgetések révén válik majd a hazai klinikusok új narratíváinak iránytűjévé.

Pléh Csaba