Hosszú hallgatás után

Ariadne csoport

Ki ápolja és hogyan az elhurcolt több mint félmillió honfitárs: a zsidók, a cigányok, a másként gondolkodók emlékezetét? Sok még a közös tennivalónk, miközben egyre kevesebb a szemtanú. Az Ariadne csoportot sem kerülték el a veszteségek. Az embermentők közül sokan nincsenek már közöttünk, és a túlélők közül is jónéhánynak már csak az emléke él velünk.De csatlakoztak újak, a második generációból, akik személyükben a folytonosságot jelentik; a háború után születtek. Vajon lesz-e még hírnök, aki elmeséli…

Az Ariadne csoportban túlélők és mentők együtt gondolkodtak-gondolkodnak arról, hogyan válhatnak a magyar történelem szerves részévé a 2. világháború alatt történtek. A kérdés hangsúlyos, hiszen sokan, sokféle szerepben, különböző attitűddel vettek részt benne. Származásuk, világnézetük, családi örökségük, környezetük és egzisztenciájuk mellett személyes biztonságérzetük lehetett meghatározó a háborús időszakban.

A történtekről évtizedeken át hallgattak túlélők, mentők, néma szemlélők és elkövetők egyaránt. Talán a hosszú hallgatás miatt oly fontos továbbra is az emlékállítás.