A depresszió még mindig, sőt egyre inkább aktuális téma, hiszen még mindig népbetegségnek tekinthető, mivel minden hetedik ember életében legalább egyszer átél depressziós epizódot – és ez a magas arány nemcsak hazánkra, hanem az úgynevezett fejlett országokra is érvényes. Ráadásul még mindig a kezeletlen depresszió a befejezett öngyilkosságok leggyakoribb oka, és a szuicidiumok számának csökkenése ellenére még mindig dobogós helyezésünk van az EU-s országok öngyilkossági statisztikáiban. És nem utolsósorban még mindig sokkal kevesebben jutnak el szakemberhez, mint ahány embernek szüksége lenne rá.

Az utóbbi évtizedben nemcsak újabb gyógyszerek kerültek forgalomba, hanem a diagnosztika is finomodott. Az új kutatási eredmények és az új diagnosztikai rendszer bevezetése miatt is aktuális és egyben hiánypótló egy ilyen jellegű összefoglaló munka megjelenése.

Az elmúlt évtizedben egyre inkább tért hódít a spektrumszemlélet. A bipoláris és az unipoláris affektív zavaroknak több alcsoportját különítik el, és ez nemcsak nozológiailag fontos, hanem a terápia megválasztása szempontjából sem mindegy. Főleg a kevert fázisokra kell figyelni, mert itt a legnehezebb a terápia beállítása, és a legnagyobb az öngyilkosság kockázata, vagyis sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a bipoláris II zavarok felismerésére és megfelelő kezelésére.