„A dadogás különböző színekből áll” – állítja a borítón látható rajz készítője. „Az első a narancssárga: „Szünet van, nyugodt vagyok, nem dadogok.” A második a piros, ez a szín mindig erős érzelmi töltést hordoz: „Becsengetnek, és a tanár bácsi felszólít felelni, és én félek, hogy dadogni fogok.” A kék csíkok: „Ez a kék csík a görcs.” A végén a dadogás eltűnik, elpárolog, mintha ott sem lett volna, ezt fejezi ki a fehér szín. Mi okozhatja, hogy a gyermek dadog? Melyek azok a tényezők, amelyek súlyosbítják a dadogást? Mivel tudnak a szülők segíteni a dadogó gyermeken? Kiválthat-e az iskolába kerülés dadogást? Ugyanúgy bánjunk-e a dadogó gyermekkel, mint a többiekkel? Vitatkozhatnak vagy veszekedhetnek-e a szülők a dadogó gyermek füle hallatára?

Nagyon nehéz meghatározni, mi is a dadogás valójában. A hétköznapi életben ugyanis nincs két egyforma dadogás, és nincs két egyforma dadogó sem.

Lajos Péter könyve összegezni törekszik a dadogással kapcsolatos elképzeléseket, és egy lehetséges választ keres arra a kérdésre, mi is a dadogás.