Hosszú gyógytornász és gyógypedagógiai pályafutásom alatt sok keserves sorsra ítélt gyerekkel és felnőttel volt dolgom. Gyógytornász voltam már a gyermekbénulás idején, dolgoztam vastüdőben vegetáló, lábbal rajzoló és írni tanuló gyermekek osztályán.
Logopédusként foglalkoztam érthetetlen beszédük börtönébe zárt gyerekekkel.
Terápiás munkám során találkoztam olyanokkal, akik egyensúlyi és más észlelési zavarok, vagy figyelemzavaruk miatt környezetükben nehezen eligazodó, oda nem illő, érthetetlennek tűnő magatartást tanúsítottak. Olyanokkal, akiknek átlagos, vagy annál jobb intelligenciahányadosuk ellenére tanulási gondjaik voltak. Volt köztük, akit emiatt csúfoltak, bűnbaknak használtak, vagy a többségi intézmény pedagógusai számukra gyógypedagógiai intézményt tartottak volna megfelelőnek.
Tapasztalati tény, hogy évről-évre többen vannak a "más" gyerekek. Nem egy pedagógustól hallani, hogy tanácstalannak érzi magát, mert a többségi nevelés,oktatás módszerei nem válnak be a „problémás gyerekek” fejlesztésében, nevelésében és oktatásában.
Sajnos, a gyakoribb előfordulás ellenére az is kevéssé tapasztalható, hogy a társadalom az egyre jobb megismerés, megértés és elfogadás igényével fordulna feléjük és családjaik felé.
Aki olvassa a könyvemet, és akinek segíthettem a „más” gyerekek jobb megismerésében, megértésében és elfogadásában, fogadja hálás köszönetemet!
Huba Judit
| Kategória |
Gyógypedagógia |
| Méret |
A5 |
| Oldalszám |
166 |
| Borító |
kartonált |
| ISBN |
978 615 5574 788 |
Prológus 7
Ajánlás 10
Bevezetés 11
Az alapok lerakása: a korai fejlődés 14
Érzékelés, észlelés. 17
Mozgástervezés, kivitelezés. 23
Beszéd. Beszédészlelés,beszédértés, beszédképesség 30
Tanulás, tanulási képesség 34
Gyermekek történetei 54
I. Csaba 54
II. Kálmán története 56
III. Dani, akivel együtt szenvedtünk... 60
IV. Kázmér, aki nagyon akart... 62
V. Gyurika története 64
VI. Janika: „Én ezt úgysem tudom!” 65
VII. Palit meg kellett szelídíteni 68
VIII. Joci sírással manipulál 70
IX. Abigél története 71
X. Benedek története 73
XI. Frici vizsgálata 75
XII. Gerő vizsgálata 76
Kiből lehet „más” gyermek? Mennyien vannak? 74
A „más” gyermekek helyzete a közösségben 93
Terápia és fejlesztés 101
Irodalomjegyzék 163
Csak ők mások? Ha igen, miért?
Valóban mások. Nehézségeik vannak, mert koraszülöttek, éretlenül jöttek a világra és ez hajlamosítja őket arra, hogy nehezebben, eltérően alkalmazkodjanak a külső világbéli életükhöz. Más gyermekek, akik ugyan időben születtek, de életük korai időszakában nem kapták meg azokat a lehetőségeket, amik tapasztalatok sokaságával segíthették volna zavartalan fejlődésüket.
Vannak, akik ingerfelvevő szerveik miatt hibásan érzékelik a környezetükből származó ingereket (nem siketek vagy vakok, érzékelési zavaruk van!), vagy az idegrendszer funkciózavara (észlelési zavar) miatt az ingerek feldolgozása nem megfelelő.
Lehet, hogy szüleik családfelfogása, nevelési módszerei – a legjobb szándék ellenére – félelmet, szorongást keltenek a gyermekben. Úgy érezheti, az ő „bűne”, hogy nem tud megfelelni elvárásaiknak, hogy őt nem lehet szeretni. Talán kevesebbnek érzi magát testvéreinél. A szülők esetleg gondoskodásból már óvodás, kisiskolás korban – hogy felkészítsék a gyermeket a sikeres életre – mindent megadnak neki, csak a gyermekkort nem! Még szomorúbb, ha elfoglaltságaik miatt önmagukból is keveset tudnak adni.
Lehet, hogy a gyermeket az óvodai, iskolai közösségben érik olyan impulzusok, amelyek beilleszkedését megnehezítik. A többiekkel való összehasonlítás (saját, vagy külső vélemény alapján) a folyamatos alkalmazkodást és a közös tevékenységeket is megnehezítheti a számára. Az aktuális nevelési attitűd, a többségi nevelési-oktatási módszerek a „skatulyába nem illeszkedő” gyerek számára elfogadhatatlanok lehetnek.
Az iskola külön kínpadot jelent a tanulási nehézségekkel küzdő gyereknek, aki esetleg osztozik társai véleményében, hogy ő „gyagyás”, vagy gyakran hallja tanáraitól, hogy „tudna, ha akarna, ha egy kicsit összeszedné magát”.
Könyvemben felsorolok belső, idegrendszeri diszfunkciókból, és/vagy a külső körülményekből származó tényezőket. Ezek agyermekben tartós szorongást okoznak, emiatt főként önmagában keresi a hibát. A helyzettel mit kezdeni nem tudó gyermek állandósult félelme önértékelését (...ha egyáltalán) folyamatosan gyengíti, nem bízik magában, és sajnos néha másban sem bízik, vagy bízhat.
Mi történik ilyenkor? A tartós szorongás ösztönös választ provokál: agresszív lesz, kompenzálni próbál, vagy passzivitásba, hárításba menekül. Ezt érhetjük tetten extrém magatartási reakcióiban. Kialakult a káros kör (circulus vitiosus), mert nehezen elviselhető magatartása még kevésbé teszi őt kedveltté és cseppet sem segít rajta.
Mindannyian mások vagyunk?
Igen! Kevésbé érünk rá, kevesebb a türelmünk, változik értékrendünk, változik, ahogyan egymással bánunk, ahogyan beszélünk.
Logopédus létemre, és természetes hajlamom szerint is szeretem a szép, tempós, dallamos kifejezésmódot a beszédben, a pontos helyesírást, és a magyar nyelv találó kifejezőeszközeit, hangulatfestő szavait, mondatait használni és olvasni.
Észrevette már más is, vagy csak engem zavar? Az a sietős, pattogó, kapkodó légvételű, vagy légvétel nélküli beszédstílus, amit a rádióban több riportalanytól hallunk, és amire egyébként kis idő múltán már figyelni sem lehet, jól szolgálja-e a mondanivalót? Hasonlít ahhoz a beszédhez, amit valaha színészeinktől (sajnos az újaktól mind ritkábban), például Bánffy Györgytől, Básti Lajostól, Lukácsi Margittól vagy Sulyok Máriától hallottunk? De nem is kell feltétlenül színészekre hivatkozni. Vidéki, föld-közeli foglalkozású emberek beszéde általában jobban őrzi a nyelv dallamát, hangsúlyait és tempóját, mint a nyilatkozók monoton, agyonbeszélő stílusa.
Igen, egyre inkább mások vagyunk (és ezért felelősek a mi szorongásaink is!). Ennek számos jelét figyelhetjük meg, mindennapi életünkben és nagyobb összefüggésekben is.
