Eutelia - Eutanázia

"Harminc éve foglalkozom haldokló betegekkel és családjuk sorsával. Sok mindenben nem értek egyet Bitó László könyvével. Mi több, ellentmondásban vagyunk egymással. Több mint egy éve tart közöttünk a vita. Ugyanakkor elmerülten és érdeklődéssel olvasom írásait. (...) Korunk legégetőbb kérdéseihez nyúl hozzá egy tudós elmélyültségével és emberi érzékenységgel. Ajánlom mindenkinek könyvei olvasását, mert segít szembenézni korunk problémáival, átvizsgálni önmagunkat, gondolatainkat, elvárásainkat." (Részlet Polcz Alaine előszavából) Bitó László (1934) boldog-biztonságos gyermekévei a háborúval, majd az azt követő meghurcoltatások a komlói munkaszolgálatos táborban érnek véget. A szénbányában kezd írni rövid történeteket, regényvázlatokat, amelyek mind odavesznek, amikor az 56-os forradalom leverése után Ausztrián át Amerikába menekül. Irodalmi angoltudás híján az egyetemen a tudományos területet választja. Élettani-gyógyászati tanulmányai, találmányai világszerte ismertté tették, de a Columbia Egyetem emeritus professzoraként nyugdíjaztatja magát, hogy visszatérhessen első szerelméhez: az irodalomhoz. Kétkötetes családregénye és a bibliai Izsák-trilógia után vállalta az orvosi-egyetemi múltját és irodalmi- publicisztikai jelenét ötvöző feladatot, amelynek ez a könyv megrendítő, új utakat nyitó, gondolkodást serkentő eredménye.