Egy pszichiáter útja

„Laingnek tanítványa, munkatársa, inasa voltam 1974-től 1989-es haláláig. Kapcsolatunk változott az idők során: előbb a páciense voltam, aztán a tanítványa, kollégája, végül a barátja lettem. Ó bátorított arra, hogy verekedjek az igazságért, hogy "szkeptikosszá”, kételkedő nyomozóvá váljak; ő tett keresővé, aki nem éri be a kész válaszokkal és tovább keres. Pascal nyomán ő is rájött, hogy szeretnénk ugyan valami szilárd, végső, megingathatatlan támpontot, mégis jobb ellenállnunk a biztonság- és bizonyosságkeresés kísértésének. Ebben az utolsó könyvében Laing többször is fölteszi a kérdést, amit a legtöbb pszichiáter szerint nem szükséges kimondani: mit tegyen az ember, ha nem tudja mit tegyen? Laing kerüli a dogmát, s tudja, hogy milyen sokat nem tud. Úgy is olvashatjuk ezt a könyvet, mint egy pszichiáter esettanulmányát."

Ki a bölcs? Ki a bolond? Hol húzódnak a határok? R. D. Laing, az antipszichiátria atyja, Feldmár András mestere utolsó könyvében érett fejjel, sajátos életbölcsességgel és humorral tekint vissza pályakezdésére, fiatalkori szakmai útkeresésére és az ennek hátterét adó háborús és hidegháborús társadalmi miliőre. Az 1927-től 1957-ig tartó időszakot felölelő visszaemlékezésben bepillantást nyerhetünk gyerekkorába, szüleivel való kapcsolatába. Megismerjük a brit hadseregben végzett munkáját, az ötven évvel ezelőtti, ma már döbbenetesnek számító orvosi-pszichiátriai módszereket. Kibontakozik a maga korában (és még ma is) felforgatónak számító, humanisztikus megközelítése, amelynek alapja a valódi érdeklődés és a személyes kapcsolat a páciensekkel. A Bölcsek, balgák, bolondok ? Egy pszichiáter útja Tandori Dezső és Tandori Ágnes művészi fordításában, javított kiadásban kerül ismét a magyar olvasók elé a HVG Könyvek Laing-sorozatának negyedik köteteként.