Az öröklődéstől a kultúráig

A „meghívott halál” pszichiátriai betegségek, súlyos életesemények, krízisek következménye. Egyrészt a legszemélyesebb emberi döntés eredménye, másrészt neurobiológiai-pszichológiai-szociokulturális történés is. Leegyszerűsítése kockázatos, hiszen hátterében és megértésében a genetikától, a pszichiátriától a mélylélektanon át a szociológiáig vagy a filozófiáig számos tudományterület „érintett”. A magyar szuicidium gyakorisága Európában még mindig az „életcsoportban” található. A szerzők közel két évtizedes klinikai és kutatómunkáját összegző tanulmánygyűjtemény az öngyilkosság integratív megközelítésére tesz kísérletet.

A tanulmányokban elemzéseket olvashatunk arról, hogy öröklődhet-e az öngyilkosság? Megelőzhető és kezelhető-e az önpusztítás? Melyek az öngyilkossági módszerválasztás esetei? Milyenek a népegészségügyi prevenció esélyei? Melyek az időskori önpusztítás, illetve az öngyilkosságot megkíséreltek terápiájának sajátosságai? A kulturális mintaközvetítésnek (például a József Attila-modellnek vagy a Latinovits-mintának) van-e prevenciós jelentősége? Milyen a segítők mentálhigiénéje? Végezetül részletesen foglalkoznak a szerzők a probléma orvosetikai aspektusaival, az asszisztált öngyilkossággal és az eutanáziával, valamint az életvégi döntések legaktuálisabb kérdéseivel.