Hogyan gyógyítsuk transzgenerációs sérüléseinket és találjunk rá önmagunkra?

"Anya csak egy van", "Anya és lánya egymás legjobb barátnői", "Az anya mindig szeretetteli és gondoskodó": generációkra visszamenőleg sokféle sztereotípia övezi az anyaszerepet csakúgy, mint az anya -lánya kapcsolatot. Ezen elvárások miatt férfiak által uralt társadalmunkban a nők többsége önbizalomhiánytól és kisebbségi érzéstől szenved, háttérbe szorulva, állandóan magát hibáztatja, nem meri kibontakoztatni a képességeit, tanult szerepeit pedig öntudatlanul tovább örökíti a következő generációra. A lányok anyáik gyógyítójává, lelki támaszává válnak, és félnek megvalósítani az álmaikat, ösztönösen elkerülik, hogy sikeresebbek legyenek, mint női felmenőik. Ez a nemzedékről nemzedékre átadott sérülésegyüttes az anyaseb.

Az ördögi körből azonban ki lehet és ki is kell törni, az anyaseb gyógyítható. Bethany Webster feminista gondolkodó és pszichológus saját és más nők történetén keresztül bemutatja, miként ismerhetjük meg jobban saját vágyainkat, válhatunk önállóvá és önmagunk legszilárdabb támaszaivá, transzgenerációs örökségünktől függetlenül. A fejezetvégi kérdések segítenek a gyógyulásban, és így a gyermekeink is kiegyensúlyozottabb életet élhetnek.