Singer Magdolna könyve remélhetően megtöri azt a csendet, ami a rendellenesen fejlődő magzatok sorsának alakulását veszi körül. A reménnyel, örömmel, boldog várakozással teli áldott állapotból a várandós anya mély örvénybe zuhan, nincs kapaszkodó, segítség, támasz. Áldatlan állapot ez, szorongásokkal, kétségekkel, félelmekkel terhelt. A „modern taigetoszi” történetek feltárják a magzati diagnosztika örvendetes fejlődésének árnyoldalát is, átérezhetjük, milyen sors vár azokra a szülőkre, akik e fejlődés áldásának köszönhetően „időben” megtudják, hogy gyermekük rendellenesen fejlődik az anyaméhben. Sem a társadalom, sem az egészségügy nincs felkészülve ennek a kegyetlen élethelyzetnek a kezelésére. A szülők nem vagy alig kapnak segítséget attól a pillanattól kezdve, amikor közlik velük a letaglózó hírt leendő gyermekük gyógyíthatatlan betegségéről. Olyan anyák is megszólalnak a kötetben, akik megváltak gyermeküktől, de szörnyű árat fizettek érte, és megszólalnak olyanok is, akik nem szakították meg terhességüket. Az utóbbiak közül találkozhatunk anyával, akinek tökéletesen egészséges gyermeke született, olyannal is, akinek a babája a születése után meggyógyult, de olyannal is, akinek meghalt a gyermeke vagy sérülten él.

A témához hozzászól szülész, humángenetikus, neonatológus, pszichológus, pszichiáter és klinikai szociális munkás is. Az anyák érzelemtől fűtött, szubjektív beszámolói bizonyára túlzásokat és orvosi tévedéseket is tartalmaznak, de mindezek nem vonnak le értékükből, és a történeteket olvasva magunk is átélői leszünk az eseményeknek. Drukkolva, szorongva, felszabadultan örülve, sírva, megnyugodva – mikor merre kanyarodik a történet. Egy biztos, nem tudunk kívül maradni.