Előszó  3

1. fejezet. A kezdő családterapeuta: a kihívás elfogadása 7

Az indulás 9

Hogyan kezeljük a magabiztosság hiányát és a szorongást? 10

A terapeuta fejlődésének szakaszai 11

Amikor kínzó lesz a tudás 13

A kiégés kérdése 14

A teljes kép 15

2. fejezet: Az első interjú előtt 16

Foglalkozás a családok elvárásaival és terápia miatti szorongásaival 16

Javaslatok az első kontaktusra 18

A beszerzendő információk 19

Kinek kellene megjelennie egy terápiában? 20

Az indító hipotézis 21

3. fejezet: Az első interjú 23

Az első interjú szakaszai 23

A kapcsolódás fejlesztése 24

Az adminisztráció kérdése 25

A kliensek elvárásainak meghatározása 28

A motiváltság építése 31

A hitelesség megalapozása 34

4. fejezet: Az értékelés irányelvei 36

Az értékelés kezdete 37

Esetleges ártalmak 39

A szer-abúzus becslése 47

A biológiai-neurológiai tényezők becslése 49

Általános pszichoszociális értékelés 51

5. fejezet. Egy kezelési fókusz kifejlesztése 60

A kezelési terv 61

Egy minta a kezelés megtervezésére 77

6. fejezet: Alapvető kezelési készségek és beavatkozások 80

Sietősen beavatkozni vagy fejleszteni a kapcsolatot? 80

Alapvető tanácsadói készségek 82

A szisztémás családterápiát jellemző beavatkozások 91

7. fejezet. Munka gyermekes családokkal 94

A gyermek- és kamaszkori zavarok becslése 94

Családi beavatkozások, amikor gyermek a kliens 98

A családi életciklus – újra átgondolva 101

Változatok a családrendszer fejlődésében 114

8. fejezet: Munka párokkal 122

Kulcsok egy stabil párterápia megalapozásához 122

Speciális témák 132

Mikor nem működne a párterápia? 139

9. fejezet. Amikor egy családtagnak mentális zavara van 140

Az egyéni és családi fogalmak keveredése 140

Egyéni diagnózis a családi közegben 142

Depresszió 145

Szorongás 149

Alkoholizmus és drogok 152

Impulzuskontroll zavarok 156

10. fejezet: Hogyan ne ragadjunk bele a terápiába? 161

A kliensek ambivalenciájának megértése 162

Vonakodás a közbelépéstől 163

A célok illesztése, menetrend és időzítés 164

Az elméleti tisztaság kérdése 165

Szupervízió 166

Az ön-szupervízió 167

Teendők ülések lemondásakor és hiányzáskor 168

Van, akinek itt kellene lennie? 170

Mit tegyünk a titkokkal? 170

Hogyan járul hozzá a szolgálat működése a terápiák beragadásához? 171

Mit tegyünk, ha „beköszön” a viszontáttétel? 174

Mit tegyünk a „szerethetetlen” klienseinkkel? 176

11. fejezet. A terápia lezárása 178

A kölcsönös, megegyezéses lezárás 178

Amikor a lezárás a terapeuta döntése 182

Lezárás a kliens részéről 183

Melléklet  185

Irodalom  193

Tárgyszavak  202

Több mint egy évtizeddel ezelőtt írtuk meg diákjainkra gondolva (University of San Diego, USD) ennek a kötetnek az első verzióját. Reméltük, hogy hasznosnak fogják találni, de csatoltunk hozzá egy személyes levelet. Ebben megpróbáltuk összegyűjteni gyakran feltett kérdéseiket, és még néhányat, amikről úgy véltük, szeretnék feltenni. Például rendszeresen beszámoltak arról, mennyire alkalmatlannak érzik magukat a klinikai „bevetés” első néhány hónapjában. Mások az egyéni terápiát tartották értékesnek: hogyan lehetnek így családterapeuták? Ahogyan haladtak előre a kiképzésükben, úgy lettek a kérdések egyre összetettebbek. Például: hogyan lehet egyensúlyt tartani az egyén, a pár és a család értékelései között. Egy másik: hogyan szervezhető meg az együttműködés a házi- és szakorvosokkal?

Kiképző programunk gyengesége volt az egyetemen, hogy az USD-nek nincs klinikai részlege. Így a diákjaink a gyakorlatot közösségi szolgálatoknál tapasztalták meg, ahol a fókusz a hatékony és gazdaságos terápián van. Ezeken a helyeken számos szakember dolgozik együtt: orvosok, jogászok, szociális munkások, valamint sokféle mentálhigiénés szakértő. Miközben igyekszünk a diákjainkat betanítani a terapeuta-szerepekbe, érzékelhető, hogy a szolgálatokban, ahol ők közreműködnek, a legfőbb hangsúly az eredményesség, tekintet nélkül a beavatkozások elméleti alapjaira.

Emiatt az USD családterápiás fakultásán kifejlesztettünk néhány alapelvet, amik eligazíthattak minket az oktatói munkánkban. Alapvetően George Engel tanítását követjük, azaz hiszünk a biopszichoszociális szemléletben, és különös hangsúlyt helyezünk a rendszerben gondolkodásra. Továbbá úgy fogjuk fel, hogy az elsődleges cél segíteni az egyedi embernek és a családjának, és nyitottak vagyunk minden gondolatra, ötletre, technikára és terápiára, ami segít ezen cél megvalósításában. Végül, függetlenül a kezelési formától, azt tartjuk, hogy beavatkozásaink hatását megsokszorozza, amikor a terapeuta a család többi tagját, mint lehetséges gyógyítót, figyelembe veszi. Az utóbbi tíz évben ezek az elképzelések irányítják munkánkat.

Kiképző családterápiás programunk az USD-n tehát a terápia pragmatikus megközelítését és a multidiszciplináris perspektívát tükrözi, valamint saját családjaik hatását a kliensekre (nem említjük itt külön diákjaink eredményes oktatását, ami természetesen a legfőbb szempont). Ez a második kiadás azokat az új hatásokat is bemutatja, amik az utóbbi években kezdték formálni oktatói és klinikai munkánkat. Megkíséreltük ezeket taxatíve összeszedni, de úgy találtuk, hogy ez a tömörség rovására menne. Emiatt írtunk egy másik könyvet is a Guilford Pressnek, remélve, hogy kitágítja az itt foglalt alapgondolatokat. Ez: The Therapist’s Guide to Psychopharmacology (Patterson, Albala, McCahill és Edwards, 2006). Továbbá már nyomdában van egy következő Essential Skills, amiben a kezdő terapeuták számosabb és részletesebb instrukciókat olvashatnak.

Az elmúlt tíz évben rengetegen tudósítottak minket az Egyesült Államokból és külföldről, mennyire világosnak és gyakorlatinak találták könyvünk első kiadását. Reméljük, hogy ez a mostani is visszatükrözi ezt a célunkat.

A szerzők