1. A TERÁPIÁS SZÖVETSÉG ÁTGONDOLÁSA 7

A könyv áttekintése 9

A terápiás szövetség rövid története 10

A terápiás szövetség újragondolása 15

A szövetség töréseinek kezelésére szolgáló beavatkozások osztályozása 17

Nézeteltérések a feladatok és a célok kapcsán 18

Közvetlen összpontosítás a feladatokra és célokra 18

Közvetett összpontosítás a feladatokra és célokra 22

A kötődéssel kapcsolatos problémák 22

Közvetlen fókusz a kötődésre 22

Közvetett fókusz a kapcsolati kötődésre 24

2. ALAPVETŐ FELVETÉSEK ÉS ELVEK 27

Személyes hatóerő kontra kapcsolódás 27

Konstruktivizmus és realizmus 30

A kezdő elméje: a konkretizálás veszélyei 31

Egyszemélyes és kétszemélyes pszichológiák 33

Beavatkozások mint kapcsolati aktusok 35

Motiváció és érzelem 36

Affektív értékelés és kommunikáció 37

Belátás és átélés 39

Résztvevő megfigyelés és megfigyelő részvétel 42

Interszubjektivitás 42

Tudatos átélés: a terapeuta megfigyelő beállítottsága és belső munkája 45

Körök, ciklusok és minták 48

A viszontáttételen túl 50

Többszörös én 55

Az elfogadás paradoxona 57

3. A SZÖVETSÉG TÖRÉSEI ÉS TERÁPIÁS PATTHELYZETEK 59

Remény és kétségbeesés 59

Ellenállás: intrapszichés, személyiségbeli és kapcsolati 62

Akarat és felelősség 64

Terápiás zsákutcák mint ablakok az alapvető szervező elvekre 67

A páciens kapcsolati sémáinak átstrukturálása 69

Affektív hangolódási zavarok és kijavításuk 71

Az én lehasadt részének visszanyerése 71

Az átmeneti élmény 73

Az optimális kiábrándulás 75

Alanyok és tárgyak 77

Szükséglet vs. rászorultság 79

Túlélni és tartalmazni 80

4. TERÁPIÁS META-KÖZLÉS: BELSŐ TUDATOSSÁG A GYAKORLATBAN 82

Klinikai vignetták 83

A meta-közlés alapelvei 86

Általános elvek 87

Részvétel és tájékozódás 87

Figyelem és fókusz 88

Elvárás 90

Konkrét elvek 91

Tudatosság 92

Kommunikáció 92

5. A TÖRÉSEK KEZELÉSÉNEK SZAKASZ-FOLYAMAT MODELLJEI 102

A visszahúzódással járó törések megoldási modellje 103

Első szakasz: a törés felismerése 103

Második szakasz. Kibontakozás a kapcsolati mintából és a törésjelző figyelése 103

Harmadik szakasz. Minősített állítás 105

Negyedik szakasz: Elkerülés 106

Ötödik szakasz. Önérvényesítés 107

Esetillusztráció 107

A konfrontációs törések megoldási modellje 111

Első szakasz: Jelzés konfrontációs törésre 111

Második szakasz: Kibontakozás 112

Harmadik szakasz: A konstruálás feltárása 114

Negyedik szakasz: Az agresszió elkerülése 115

Ötödik szakasz: A sebezhetőség elkerülése 116

Hatodik szakasz: Sebezhetőség 116

Esetillusztráció 117

6. RÖVID KAPCSOLATI TERÁPIA 125

A dinamikus fókusz 126

Tudatosság és összpontosítás a jelen pillanatra 127

Lezárás és optimális kiábrándulás 129

Esetillusztráció 131

7. A KÉPZÉS ÉS SZUPERVÍZIÓ KAPCSOLATI MEGKÖZELÍTÉSE 146

A tapasztalati fókusz 148

Tudatosság tréning 149

Az önfeltárás 150

A szupervízió kapcsolati kontextusa 151

Hang- és videofelvételek készítése 153

Tudatosság központú szerepjátékok 154

A szupervizor mint szerepmodell 155

Illusztráció egy képzési esetből 156

Utószó 163

Hivatkozások 167

Név- és tárgyszójegyzék 177

A jelen, 1. fejezet az általánosabb elméleti megfontolásokkal kezdődik, majd haladunk a konkrétabb és technikai jellegű elvek felvázolása mentén. A fejezet további része a terápiás szövetség fogalmának történetével és a fogalom kortárs elméleti perspektíváknak megfelelő újragondolásával foglalkozik, majd azoknak az elveknek az osztályozásával zárul, amik alapján megtárgyalhatók a terápiás szövetségben felmerülő problémák.

A 2. fejezetben számos olyan felvetést és alapelvet talál az olvasó, amelyek alapjául szolgálnak, hogy a terapeuta a ‘helyes’ irányba forduljon. Ebben a fejezetben megpróbáljuk átadni megközelítésünk lényegét, azaz a legfontosabbnak ítélt értékeket és szemléletmódokat. Ezeknek az elveknek a többsége általánosabb jellegű, mivel a pszichoterápiás gyakorlat egészére vonatkoznak. Ugyanakkor fontos következményeik vannak a terápiás zsákutcák feldolgozása szempontjából.

A 3. fejezet kifejezetten olyan elméleti kérdésekre összpontosít, amelyek szorosabban kapcsolódnak a terápiás holtpontok témájához. Felvázolunk egy sor, egymást kiegészítő elméletet és nézőpontot, amik hasznos keretet nyújthatnak, hogy a terápiás szövetség töréseiről és a konstruktív feldolgozásukhoz vezető folyamatokról gondolkozzunk.

A 4. és 5. fejezet inkább technikai jellegű. A 4. fejezet (A terápiás meta-közlés: belső tudatosság a gyakorlatban) bemutatja a folyamatot irányító elveket, amik révén a zsákutcák a pácienssel közösen feltárhatók és feldolgozhatók. Itt a hangsúly a meta-közlések általános és specifikus elvein van (azon a folyamaton, hogyan tesszük világossá, mi zajlik önkéntelenül a terápiás kapcsolatban). Az 5. fejezet (A szövetségben bekövetkező törések kezelésének szakasz-folyamat modelljei) az ebben sikeres terapeuta–páciens párosok interakciós mintáit vizsgálja. Ez a fejezet a témában végzett saját kutatási programunkon alapul.

A 6. fejezet az előző fejezetekben kifejtett elveket alkalmazza a rövid távú terápiára. Emellett szerepel benne egy átfogó esetismertetés. Végül a 7. fejezet (Képzés és szupervízió) a képzési megközelítésünk központi elveit körvonalazza, és egy képzési ülés átiratával illusztrálja azokat. Erre az utolsó két fejezetre is jelentősen hatott a kutatási programunk.