"Az itt következő gazdag anyag Bennel közös vállalkozásunk eredménye, melynek alapját az én tapasztalataim adják, kiegészítve az ő meglátásaival és lényeglátó kérdéseivel. Micsoda szerencsés együttállás! Öröm volt Bennel dolgozni, jófajta kihívást jelentett, hogy újra átgondoljam, letisztázzam néhány korábbi meglátásomat - és mindeközben egyik utolsó tanítványommá fogadhattam a fiamat."

Az időskori emlékezetkieséssel és a világjárvány hátrányos következményeivel küzdő terapeuta arra kényszerül, hogy alaposan átgondolja ülései formáját. "Mi lenne, ha egyalkalmas konzultációk keretében fogadnám a pácienseket?" ? teszi fel magának a kérdést. A fiával, Benjamin Yalommal közösen írt legújabb könyvében ezekből az intenzív, sorsfordító ülésekből kaphatunk ízelítőt.

A módszer a terapeutát is arra sarkallja, hogy olyan részleteket fedjen fel a magánéletéből, amelyeket korábban magában tartott az ülések során. Ez a nyitottság segíti a pácienst abban, hogy maga is abbahagyja a védekezést, ami őszintébb kapcsolathoz, mélyebb intimitáshoz vezet. De vajon meddig terjed az önfeltárás mint terápiás eszköz határa?

Az élet értékes, az együtt töltött időnk rövid. A szív órája megmutatja, hogyan kapcsolódhatunk egymáshoz az itt-és-mostban ? őszintébben és sebezhetőbben.