Meseregény Dusik Móni művészi igényességgel kidolgozott illusztrációival.
A tündérmese és népmese hagyományait követő és a magyar nyelv szépségét őrző meseregény. A mesék fordulatosak, izgalmasak, gazdag képi tartalmúak és szókincsűek, szimbolikus szinten megjelenítik a különböző érzelmi és lelki folyamatokat, problémákat és megoldásokat.
Két kötetes mű első része, mely önállóan is megállja a helyét.
„Fontosnak tartom a gyermeki látásmód és érzésvilág megőrzését, ami hitem szerint jól megfér a felnőttséggel. A meséket nem pszichológusként írom, de meséim a lelkemből táplálkoznak, akárcsak gyógyító tevékenységem. Szeretnék - felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt - hasznos és tartalmas szórakozást nyújtani, mely egyúttal a lelki fejlődést, útkeresést is segíti.”
A szerző – pszichológus, pszichoanalitikus pszichoterapeuta, a gyermeki lélek jó ismerője.
Rövid ismertető:
A Rubin király látja ezeket a meséket titokzatos rubinkövében, melyet kincseskamrája rejt, és melyhez nap mint nap lebotorkál. Szomorúságát
próbálja meg enyhíteni a mesék látásával, bár nem tudja, miért is olyan szomorú.
A király a Rubin szigeten él, felesége meghalt, két szép gyermeke (fia és kislánya) pedig eltűnt a szigetről. Ám a király minderre nem emlékszik. Ideig-óráig sikerül megnyugodnia, azonban a mesék hatására, a kötet végére rájön, hogy gyermekei nagy veszélyben vannak, és megérik benne az elhatározás, hogy a keresésükre induljon.
Az előkészületben lévő második kötet a gyermekek bolyongásának és hazatérésének a története.
A meseregény, tartalmi és stílusbeli sajátosságai révén elsősorban a 6-8 éves korosztályhoz szól talán leginkább. Fordulatos cselekménye leköti a gyermekek érdeklődését, fejleszti fantáziavilágukat. Gazdag szókincse, szép stílusa folytán a magyar nyelvi és irodalmi készségek fejlesztésében hasznos eszköz lehet, és jó segédeszközt jelenthet az iskolai oktatáshoz.
Kategória |
Mese |
Oldalszám |
200 |
ISBN |
978 963 080 437 0 |
Csukás István ajánlása:
Az emberrel együtt született a mese, és olyan szép elgondolni, hogy egymást hozták létre, az ember a mesét, a mese pedig az embert. Mert, amikor mesélünk, képzeletünkkel bejárjuk az eget és a földet, és azt is, ami azon túl van, és nemcsak bejárjuk, hanem meg is hódítjuk a világot. Mesélés közben megismerjük, megfogalmazzuk önmagunkat, így válunk teljes emberré.
Ezt az áradó, nagy mesélő kedvet érezzük Benkő Andrea meseregényében, „A rubinkő meséi”-ben. Olvasás közben bejárjuk a csodákkal tele világot, és megismerkedünk különös és érdekes lakóival. Bár gyerekeknek szól a mese, de ajánlom a gyermeklelkű felnőtteknek is a tehetséges írónő könyvét.