Túlságosan leköt minket a nyelv, a gondolatok és érzelmek kifejezésének tanult képessége. Akaratlanul is azzal foglalatoskodunk, ha emberi megnyilatkozásainkat tesszük vizsgálat tárgyává. Közben mintha megfeledkeznénk a közvetlenebbül ránk -érzékszerveinkre- ható, elemi önkifejezés törvényszerűségeiről. Például a létrehozott, a közölt látvány működésének összefüggéseiről jószerivel annyit, ha tudunk, amennyi az esztétika „melléktermékeként”, annak eszközeivel megragadható. E mulasztás pótlására tett, mondhatni előzmény nélküli kísérletet Jadranka Damjanov összegző műve: A rajz metafizikája.

A horvát tudós, művészetpedagógus, író az ember alkotta látnivaló nyelvtanának szabályait lenyűgöző ismeretanyagának sajátos csoportosításával, sokszor váratlan nézőpontú áttekintésével igyekszik világossá tenni az olvasó számára.