Hogyan alakult a modern pszichológia emberképe? Vajon van-e ennek köze ahhoz, ahogyan köznapi életünkben egymáshoz mint érzõ és gondolkodó lényekhez közelítünk? Ez a rendhagyó pszichológiatörténet a modern szakmai és a köznapi pszichologizálást együtt, egymásra válaszolgatva tekinti át. Gondolatmenete a lélektan történetét mint a köznapi, naiv és a tudományos emberismeret közötti viszony történetét írja le. A könyv visszatérõ kérdése az antropomorfizmus, valamint a lelki jelenségekben rejlõ célirányosság beszédmódjának jogossága, illetve kapcsolata az oksági világmagyarázattal. Ennek elõtérbe állításával a könyv a lélektant mint központi embertudományt mutatja be. A szerzõ három évtizedes pszichológiatörténészi múlttal a háta mögött ezt a viszonyt láttatja a pszichológia legizgalmasabb problémájaként.
A naiv és tudományos pszichológia egymáshoz kapcsolása sajátos visszatérõ párokban jelenik meg. Olyan párokban, mint test és lélek, ember és állat, öröklés és környezet, rész és egész, értelem és érzelem, egyén és közösség, tudat és tudattalan, normális és kóros.
A történeti és fogalmi bevezetés egyben a mai lélektan izgalmas vitakérdéseit is elõtérbe állítja. A könyv egyszerre tankönyv a pszichológiával elõször ismerkedõ jövendõ mérnökök és közgazdászok számára, s ugyanakkor esszésorozat a pszichológia mai állásáról.